Tegnap volt a csernobili katasztrófa 39. évfordulója, amelyre megjelent egy közel hétperces zenés videó a YouTube-on. A debreceni származású, de már Bécsben élő Bíró Kornél (Lyuhász Lyácint Bt., BOM) ötletgazda egy ennél sokkal nagyszabásúbb Csernobil-projektet mutat be a 40. évfordulón, így a mostani videó annak a felvezetőjeként értelmezhető. A komplex alkotásról tegnap Marczin I. Bence, a MODEM munkatársa írt egy remek összegzést a Facebookon, így azt átvéve segítünk az alkotás népszerűsítésében, amely megtekinthető az idézet után:
„Pontosan egy év múlva, 2026. április 26-án, a katasztrófa negyvenedik évfordulójára fog megjelenni magyarországi és ausztriai mozikban Bíró Kornél Csernobil-projektje. A projekt kifejezés talán idegennek hathat, de rendkívül nehéz kategóriákat, műfajokat, stílusokat és olykor szavakat is találni a zenei (baszusgitáron játszik Martin Dvoran), képi és nyelvi (a szöveget írta és mondja Lesi Zoltán) megnyilvánulásokra, különösen ezen rétegek halmozódásakor. Hiszen projekt zenei, képi és nyelvi világa, már önmagukban is súlyos témákat feszegetnek, és súlyosan fogalmazódnak is meg. A negyvenhat perces videó már kész, jelenleg a hangzó anyag megírása és felvétele van folyamatban. 2025. április 26-án 1 óra 23 perckor (minden időzónában ebben az időben), egy évvel a premier előtt, a már felvett első, Mindent az energiáért című fejezetének demó verziója került a közönség elé angol, német és magyar felirattal. Az, hogy az élőzenés turné a némafilmek korszakát is érintőlegesen megidézve mozikban fog megvalósulni, nem a vizualitás előtérbe helyezése miatt van tervben, hanem éppen amiatt, hogy a játszóknak megteremtődhessen az a miliő, amelyet komolyzenei koncertekről ismerünk. A zene ugyanis komoly, nehéz, ha mélységeiben, teljes komplexitásában akarjuk megismerni, befogadóként is nagyfokú odafigyelést igényel. Aki ismeri Bíró Kornél zenei munkásságát, tudhatja, hogy zenei világa egy különleges mezőn, egy vállalt terra incognitán, a lehetőségekig kicsavart potméterek és a színtiszta minimalizmus metszetében, a zene és a zaj határán helyezkedik el. Kornél jelen projektjével nemcsak, hogy szintet, szinteket lépett, és nem csak a Gesamkunstwerk szemlélete miatt, hanem azért, mert minden egyes leütött vagy megpengetett hang egy végletekig átgondolt, hozzáértő érzékenységgel kikísérletezett, és saját rendszerükben mindennel összefüggésben lévő hálózatot alkotnak. A fejezetek sem különálló trackekként, hanem egy egymásra épülő zenei folyam részeként jelennek meg. A gitárok, szintetizátorok, az elektromos orgona és a pedálok arzenáljának egyedi sorokba rendezésével a tiszta hangoknak egy olyan modulált összeségével találkozunk, mely minden bizonnyal mindannyiunk számára korábban ismeretlen zenei élményt nyújtanak. Nem feltétlenül kellemeset, de a téma ismeretében ezt miért is várnánk el? A többnyelvű szöveg és az eredeti dokumentációk hitelesen mutatják be a harminckilenc évvel ezelőtti eseményeket, a zene pedig megidézi és újra felszabadítja azokat az energiákat, amelyek akkor este és az azt követő időszakban nyomot hagytak világunkban. Az első fejezet sztorija még kellemesen, reményekkel telve indul, a baleset folyamatának száraz tényleírásával folytatódik, majd a robbanás észlelését követő eredeti telefonbeszélgetéssel zárul, miközben a hangsávban a melodikus riffektől a zsigeri feszültségeket kiváltó hanghatások felé tart a drámai ív, mely a következő fejezetekben (egy lírikusabb rész kivételével) csak még inkább fokozódni fog. Nem tudom, hogy a zene által gerjesztett testi reakciók bármilyen hangosítás mellett jelentkeznek-e (nekem volt szerencsém a felvételeket készítő stúdióban meghallgatni), ahogy azt sem tudom, hogy a mű egyáltalán végigülhető-e egy moziteremben. Bíró Kornél olyan, eddig számomra, de valószínűleg sokunk számára is új és frappáns technikai megvalósításokat alkalmazott, melyek tökéletesen korrelálnak a megidézett események felfoghatatlan megrázkódtatásával. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy alázatosan törekszik a legszélesebb körű közérthetőségre is. A loopok, a minimalista hangszerjáték, valamint az eseményeket alátámasztó vizuális és verbális réteg így nem hat redundánsan, éppen, hogy erősitik egymás megjelenését. Az egyetlen (talán negatív) kritikám ezzel szemben csupán az, hogy vélhetően kevesen vannak, akik az összes réteget egy időben képesek befogadni. Azok tehát, akik mélységében szeretnék minden rétegét megismerni ennek az Opusnak, vélhetően többször is végig kell majd magukon engedniük ezt a negyvenhat perc zseniális iszonyatot.”
Videószerkesztés és vágás: Hutanu Emil
Koncepció: Bíró Kornél
Szöveg: Lesi Zoltán
Német lektor: Karl Katschthaler
Angol lektor: Owen Good
Zene: Bíró Kornél és Martin Dvoran
Zenei producer: Bíró Kornél
Hozzászólások