Dr. Mátyás Szabolcs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán tanít egyetemi docensként. Évtizedek óta foglalkozik, a talentumföldrajzzal, ebben a témában 2021-ben jelent meg A Kárpát-medence talentumföldrajza című könyve, amelyet a következő évben a Magyar talentumok a Nobel-díj közelében című követte. A két anyagból dokumentumfilm készült, amely ma, 2023. május 15-én 21:10-kor debütál az Alföld Televízióban és annak YouTube csatornáján is. Interjú az alkotóval.
Mióta foglalkozol a tehetséges emberek felkutatásával?
Tulajdonképpen a gyerekkorom óta. Édesanyám és édesapám sokat mesélt híres feltalálókról és tudósokról, arról, hogy például ki találta fel a televíziót, a számítógépet, a gyufát, így tulajdonképpen a téma már akkor megérintett, és azóta foglalkoztat. Komolyabban az elmúlt húsz évben, az egyetem elvégzése után kezdtem foglalkozni a témával.
Húsz évvel ezelőtt gondoltad, hogy ezt a témát összegezni fogod valamiképpen és mondjuk nemcsak beszélsz róla az ismerősöknek, vagy tanítod az egyetemen, hanem valami produktumot is fogsz belőle készíteni?
Tulajdonképpen igen. Lehet, hogy nagyképűnek vagy fellengzősnek tűnik, de én valójában így terveztem. Az első talentumföldrajzi könyvem bő húsz évvel ezelőtt jelent meg. Ez inkább ismeretterjesztő jellegű könyv volt magyar tudósokról és feltalálókról. Ezt követően egyre intenzívebben folytattam az adatok gyűjtését. Földrajz szakon végeztem, és ez volt a cél, hogy egy talentumföldrajzi jellegű szintézist, összegzést alkossak a magyar tudósokról, feltalálókról, művészekről és sportolókról. Az adatgyűjtés sok időbe telt, A Kárpát-medence talentumföldrajza című könyvem ezért körülbelül nyolc évig íródott.
Mi inspirált arra, hogy a két kötetben megírt dolgokat átvidd filmformátumba?
Sajnos azt tapasztalja az ember – bár magamon is látom – hogy egyre kevesebbet olvasunk papír alapon, és a digitális média az, ami leginkább előtérbe került. Ezek az értékek azok, amit egy idősebb korosztály még elolvas, de egy tízen- huszonéves szinte kizárt, hogy a kezébe veszi ezeket a könyveket. Talán így nagyobb az esély, hogy rászánja magát valaki, hogy megnézze ezt a hetven perces filmet. Ha megtetszik neki a film, akkor netalán még a könyveket is elolvassa, vagy legalábbis egyes részeit.
Te voltál a film rendezője is?
Igen. A technikai részeken kívül mindent én csináltam. A felvételt, a vágást, az utómunkát pedig Molnár Istvánnak, az Alföld Televízió munkatársának köszönöm meg ezúton is.
Mennyi idő volt előkészíteni ezt a filmet?
Tulajdonképpen, ahogy a könyv megvolt, én egy néhány nap alatt megírtam a forgatókönyvet, mert tudtam azt, hogy milyen részeket akarok belevenni – a könyvben már megvoltak a térképek, fényképek – összességében pár napos munka volt. Utána meg egy néhány hetes szervezés volt, hogy az interjúalanyokkal leszervezzük a riportokat, elmondjam Istvánnak, hogy mit is szeretnék, megbeszéltük, egyeztettünk, tehát az már nem volt hosszú időszak.
Mit gondolsz, kinek szól ez a film leginkább – már ha korosztályról, korcsoportról beszélünk?
Elsősorban a fiataloknak – bár tudom, hogy az idősebbeket jobban érdekli ez a téma. Remélem, hogy minél több fiatal megnézi, és találnak maguknak példaképeket, követendő életutakat. Eredetileg azért szerettem volna, hogy negyvenöt perces legyen a film, hogy egy iskolai óra keretén belül is be lehessen mutatni, de sajnos majdnem kétszer annyira sikerült.
Ha már példaképekről beszélsz: nem csupán te szerepelsz a filmben, hanem mások is szót kaptak. Kikkel készítettél interjúkat és miért őket választottad?
Négy interjú szerepel a filmben. Mivel Debrecenben vagyunk, ezért adta magát, hogyha iskolákról, középiskolai hálózatról beszélünk, akkor a Debreceni Református Kollégiumból valakit „illik” megkérdezni. Győri János, a kollégium múzeumának igazgatója, egy nagyon érdekes interjút adott az iskola kialakulásával és szerepével kapcsolatban. A másik interjú egy pszichológus hölggyel, Fodor Szilviával készült – akit korábban nem ismertem, egy ismerősöm ajánlotta –, ő pszichológus és a tehetségekkel foglalkozik. A könyv első része a tehetségek meghatározásával, fogalmával foglalkozik, ezért mindenképp indokolt volt, hogy szerepeljen a filmben egy pszichológus, vagy egy olyan szakember, aki ezzel a témával foglalkozik. A harmadik interjú Tisza Tiborral, a DVSC, illetve az Újpest korábbi válogatott labdarúgójával készült. Őt ismertem a focipályáról, valamint a műsorait is láttam, de nem tudtam, hogy létrehozott egy tehetségeket felkaroló labdarúgó-iskoláját, a Tisza Talent Managementet. Van továbbá a filmben egy telefonos interjú is, amit nem én készítettem, hanem a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék hallgatói. Karikó Katalinnal beszélgettek és olyan gondolatokat fogalmazott meg a tudósasszony, hogy úgy gondoltam, ezek nagyon illeszkednek a film alapgondolatához, ezért megkértem az engedélyt, hogy felhasználjam a filmemben.
Melyek a fő tartalmi egységei a filmnek?
Tizenöt szempont alapján elemeztem háromezer magyar tudóst, feltalálót, sportolót, művészt és közéleti személyiséget. A filmben ezek közül nyolc fejezettel foglalkozom: születési hely, születési időpont, halálozási hely, közép- és felsőfokú oktatás, életpályaszakaszok, nemek aránya, sérelmek/atrocitások, megélt életév. Ezek a fő fejezetek – volt még néhány egyéb dolog is, amit vizsgáltam a könyvben, de itt a film kapcsán úgy gondoltam, hogy ezek a nagyobb fejezetek, amiket talán érdemes megismerni mindenkinek. Aki további dolgokat szeretne megtudni, az olvassa el a könyveket – melyek ingyen elérhetőek a világhálón.
Linkek a könyvek ingyenes letöltéséhez: Dr. Mátyás Szabolcs: A Kárpát-medence talentumföldrajza (2021) Dr. Mátyás Szabolcs: Magyar talentumok a Nobel-díj közelében (2022)
Ha már itt vagyunk Debrecenben: te hogyan látod a város szerepét a világban vagy a Kárpát-medencében? Milyennek látod Debrecent a tehetségek, tudósok, feltalálók tekintetében?
Amikor a 18. század végén, itt járt egy angol utazó, Robert Townson, ő is meglepődve írta le az úti emlékeiben, hogy van itt egy város, az Alföld közepén, ahol tulajdonképpen hegy sincs, folyó sincs, az égvilágon semmi nincs, de mégis egy több tízezres várost talált, aminek iskolái és figyelemre méltó szellemi élete van. Valami van ebben a földben, levegőben, ami idevonzza az embereke. Mindenképpen nagy szerencse az, hogy Debrecenben van a Református Kollégium, ami az ország legrégebben működő iskolája. Ez az intézmény tette lehetővé, hogy a későbbiekben a Debreceni Egyetem megalakulhasson és ki tudjon emelkedni. Ha megnézzük a mostani eredményeket, akkor láthatjuk, hogy Debreceni Egyetem egyre előrébb van a világ egyetemeinek a rangsorában. Ez egyébként a legtöbb magyar felsőoktatási intézményre igaz. Ha a külföldi diákok számát nézzük, abból is látszik, hogy Debrecen (és más hazai egyetemek is), egyre népszerűbb a világban. Egyre értékesebbé válik a Magyarországon szerzett diploma. Ha pedig megnézzük a tehetségmegtartó és tehetségvonzó hatását Debrecennek, akkor láthatjuk, hogy az jelentős. Itt is születik sok híresség, viszont jóval nagyobb számban vannak azok, akiket idevonzott a település – értem ezalatt az egyetemet és a tudományos intézményeket, amelyek nemcsak idevonzzák, hanem meg is tartják a tehetségeket. Ez pedig egy másik nehéz kérdés – mert a tehetségvonzás önmagában kevés –, hiszen meg is kell tartani a kimagasló képességű embereket. Ez pedig Debrecennek az évszázadok alatt többnyire sikerült.
Interjú: Reszegi László
Fotó: Számadó Ádám
A film május 15-én 21:10-től tekinthető meg az Alföld Televízióban, valamint online itt:
Hozzászólások