Ki hitte volna, hogy idáig fajulhat, hogy ez lehet belőle? Ki hitte volna pár éve, hogy szinte véglegesen megszűnik a véleményszabadság? Én biztosan nem.
MINDEZ PUSZTA FELTÉTELEZÉS:
Van (nem csak) egy ember ebben az országban, aki valamiről azt írta, hogy az nem létezik, vagyis kamu. Magánvéleményének hangot is adott a közösségi oldalon, vagy mi a fenén, s ebből lett a baj. Merthogy mások szerint viszont nem kamu, hanem nagyon is létezik, pontosan úgy, ahogyan ők mondják-tanítják. Emberünk tehát szerénytelen véleménye miatt bíróságra kerül, s bizony perkálnia kell, akár kamu, akár nem.
EDDIG A FELTÉTELEZÉS.
Közben Illinois államban felfüggesztettek egy főiskolai professzornőt, mert a Facebook-oldalán azt írta, hogy a muszlimok és a keresztények egyazon istenhez imádkoznak. Ki is akarják rúgni. Lehet, hogy jól tennék, lehet, hogy tévednek, de így áll a helyzet.
Közben egy Magyarországon közkedvelt énekes messzemenő tisztelettel, rajongással és alázattal elmondja véleményét a benne élő női képről, s mivel ez nők egy részének, meg az egyik támogatójának nem tetszik, kivonul mögüle a pénzes szponzi, az országban alkotmányos ügyként kezelik a dolgot, pusztán egyetlen őszinte gondolat miatt.
Közben mi, firkászok nem írhatunk bizonyos társadalmi csoportokról őszintén, mi több, a nevükön sem nevezhetjük őket, hiába nyomorítják meg az életünket.
Nem írhatjuk le őszintén, hogy miknek tartjuk azokat a …geket, akik védtelen nőket taperolnak szilveszter éjjelén, s pofátlanul élősködnek a nyakunkon, bajt hozva a fejünkre.
Nem írhatunk bizonyos jelenségekről, nyilvánvaló, szemünk előtt történő milliárdos lopásokról, hatalmi visszaélésekről, nem írhatunk az iszonyatos értékrombolásról, ami körülöttünk, fű alatt, ezekben a pillanatokban is zajlik.
Nem tehetjük meg ezt sem újságíróként, sem magánemberként a Facebookon, mert valakinek a valamijét tutira megsértjük ezzel. Szerencsés esetben kirúgás, rosszabb esetben bíróság, végső esetben sitt.
Próbálom megérteni annak lényegét, hogy véleményünkkel nem sérthetjük meg harmadik személy jogait, de közben érzem, ez akkora bődületes baromság, mint egy ház. Hát könyörgöm! Ha leírom, hogy szerintem a csokoládé fagylalt sz.r, akkor máris emberek millióinak lelkébe tiportam bele. Ha azt írom, hogy a vörös nők egy része szerintem nem szép, akkor máris jó eséllyel ákosi magasságokba repítem magam, s ez bizony nem hiányzik.
Megoldás? Van. Magánemberként ne figyeljünk oda semmi lényegesre, vitaindítóra, főleg amikor belépünk a Facebookra. Dugjuk homokba a fejünket, szorítsuk össze a szánkat, markoljunk rá a karfára, s tartsuk meg magunknak a nem is létező véleményünket.
Hogy mi marad eztán nekünk, firkászoknak? Mi más? Feltételes mód, sörök, meg virágnyelv.
Kopányi Balázs
Hozzászólások