A koreai-ausztrál származású énekes, dalszerző Rosé szóló pályafutását egyből egy nagy horderejű együttműködéssel nyitotta, Bruno Mars-ot kérte fel közös munkára. A 2024. október 18-án debütáló APT. című számuk azóta már elárasztotta az internetet, a közösségi oldalakat, és mindenki kánonban bólogat a szám – meg kell hagyni – fülbemászó ritmusára.
Számomra azonban nehéz megérteni miért is lett ilyen közkedvelt ez a zene. A témája ugyanaz mint, egy mindennapi szerelmes számnak (– tetszel, de én neked miért nem?!) és zeneileg sem túl érdekfeszítő. A zenei alap a ruhaboltokban szóló háttérzenékére nagyban hajaz, nincs benne túl sok ritmusbéli változás, ezért kicsit egyhangú is. Arról nem beszélve, hogy a szöveg is ismétlődik, nagyjából a negyede az, amit nem hall a közönség kétszer, pedig maga az alkotás három perc sincs. Szinte már-már feleslegesnek találom, hogy egy ilyen végtermék fényében összedolgozzon ez a két, egyébként tehetséges művész. Félreértés ne essék, ez nem egy műbírálat, inkább amolyan mezei kritika, hiszen nem én fogom megállapítani ennek a slágernek a tényleges zenei értékét.
Bruno Mars eddig is adott ki zenét különféle előadókkal, de valószínűleg ez volt a legáttörőbb, abból a szempontból, hogy a távolkeleti és a nyugati ipart is felrázta. Tipikusan arra készült, hogy (Z generációs) trend legyen. Laikus szemmel viszont nem nagy durranás sem a klip, sem a dal és kicsit látszik, hogy arra lett kiélezve könnyen népszerűvé váljon, ami elég sokat el tud venni a hallgatási élményből.
A világhírű BTS (sokszoros toplista vezető dél koreai fiúbanda) tagja, Jungkook is Usherrel készített egy hasonló szerzeményt, a Standing Next to You remix verzióját csaknem 10 hónapja adták ki és az elején az is elég nagy nemzetközi „hype”-nak örvendhetett. Viszont, ott ténylegesen látszik az erőfeszítés a koreográfia, a dalszöveg és a videó megkrealására is. A jelenlegi alkotással ellentétben, ahol a koreai iparra jellemző ikonikus koreográfiát fejingatással helyettesítették, és egy rózsaszín stúdió négy fala között ugrálgatnak (ahol díszlet sincsen és a fénytechnikával sem kísérletezgettek különösebben – nem úgy mint a másik említett esetben).
Azt mindenesetre meg kell hagyni, tényleg nagyon könnyen megragad a ritmusa az ember fejében és a két énekes biztosan jól szórakozott a közös munka alkalmával, mint azt a videón is látjuk. Ha önálló hallgatásra nem is, de rádiós háttérzenének kétségtelenül „alkalmas” produktum.
Fórián Réka
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány alapszak másodéves hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.
Hozzászólások