November 11-én Szent Márton napját ünnepeljük, amelyhez Magyarországon számos népszokás, hiedelem és hagyomány kapcsolódik. Ilyenkor kerül az asztalra a sült liba, előkerül az újbor, és sokan az időjárásból próbálják megjósolni, milyen tél vár ránk.
A naphoz az újbor kóstolása is hozzátartozik, hiszen a néphagyomány szerint ekkorra készül el az év első bora. Régen az időjárásból is jósoltak, ha Márton-napon a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál, így tartja a mondás. A liba mellcsontjából szintén következtettek a télre, a fehér csont havas, a barna, sötétebb csont sáros telet ígért a hiedelem szerint. Szent Márton története az önzetlenségről is szól, a legenda szerint egy hideg napon köpenyének felét egy didergő koldusnak adta. Ezért vált a segítőkészség és az egymásra figyelés jelképévé.
A Márton-napi libaevésnek több magyarázata is van. A legenda szerint Szent Mártont püspökké akarták választani, ő azonban szerénységből elbújt egy libaólban. A ludak hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták. A hagyományhoz azonban gazdasági okok is kapcsolódnak: november 11-re a libák már kellően megnőttek, ezért ilyenkor vágták le őket, és a gazdák gyakran libával fizettek a pásztoroknak is. A néphit szerint aki Márton napján libát eszik, annak egész évben bőségesen lesz mit ennie. Innen ered a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”
Hozzászólások