Nézegetem pár napja, a közösségi média „me too” kampányát, és minden egyes kiírásnál elszorul a torkom. Nekem nem az a reakcióm, mint egyes férfiaknak: „Minden nőről kiderül, hogy zaklatták”, hanem az: vajon ki merünk-e állni? Van olyan ismerősöm, aki nem írta ki az üzenőfalára, hogy „me too” pedig tudom, hogy ez volt a válásának az oka. A férj miután elhidegültek egymástól, bár még kénytelenek voltak egy fedél alatt élni változatlanul igényt tartott a hálószobai házaséletre. Ő úgy gondolta joga van hozzá. Nem baj, hogy ő még nem tart ott, hogy ország-világnak ezt elmondja, de legalább el tudott válni. No de mi van azokkal a nőkkel, akikkel „csak úgy”megtörtént, de nem mertek/mernek lépni? Ők vajon mit éreznek, amikor meglátják a sok énisénis kiírást? Gondolhatják, hogy ”ja, az nem is volt zaklatás” vagy, hogy „én is hülye voltam, mert mindketten ittunk”, és ezt „magas sarkúban voltam, nem tudtam elfutni” ne adj isten azt: „először én is akartam” vagy a kedvencem: „persze, mert kihívóan öltöztem aznap”. Sajnos még mindig ilyen és ehhez hasonló klisék vannak ezzel a témával kapcsolatban a fejekben, és nem csak a férfiakéban, hanem a mienkben is. Fontos kérdés, hogy mit tartunk zaklatásnak. Zaklatás a nemi erőszak és annak minden meg nem valósult formája is. Igen az is zaklatás, ha a szórakozóhelyen a fenekedbe markolnak. Minden olyan mozdulat, amit te nem szeretnél, ami ellen a belsőd tiltakozik, az a zaklatás kategóriába sorolható, akkor is, ha ez a buszon történik és akkor is, ha otthon a négy fal között.
Szerintem az ilyen és ehhez hasonló összefogással lehet segíteni azoknak a nőknek, akik áldozatok voltak, vagy lehetnek. Ki kell állnunk, és kikiabálni az ismeretlenbe, hogy gyere én is átéltem, és mégis itt vagyok! Ha már csak egy nőnek segítünk abban, hogy mérjen lépni, akkor is célt ért ez a fajta hangadás!
Meg kell tanítanunk a gyermekeinket arra, hogy merjenek határozottan fellépni az iskolában, a buszon, az utcán sőt a baráti társaságban is, és igenis álljanak ki magukért, egymásért. Tudni kell mindenkinek betartani a határokat, legfőképpen a férfiaknak.
Papp Csilla
Már bocsánat, ha elfogultan írok a nőket ért zaklatásról, annak ellenére, hogy tudom, a férfiak esetében is ugyanúgy előfordul ez, és hogy ők még inkább elrejtőznek, de azt írja meg más…
A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint:
“A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]”
(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)
Hozzászólások