A Törökországot és Szíriát pusztító földrengés egyéves évfordulóján Törökország magyar nagykövetségének épületében fogadták február 8-án a hivatásos és önkéntes segítőket. Valamennyi felszólalónak volt személyes kötődése az egy évvel ezelőtti katasztrófához.
A törökországi magyar nagykövet tavaly februárban a földrengés sújtotta területen tartózkodó házastársáért aggódott, a külkapcsolatokért felelős államtitkár gyermeke az önkéntes segítőkhöz csatlakozott, a Hungary Helps Program vezetője az újjáépítésben nyújtott támogatást, a magyar hivatásos mentőegység vezetője a katasztrófa helyszínén irányította a mentést. Személyes kötődésükről mindannyian említést tettek ünnepi felszólalásukban, amelyben nemcsak az elmúlt február eseményeit idézték fel, hanem a köszönetnyilvánításról, a tapasztalatok feldolgozásáról, és a kapcsolatok építéséről is szóltak.
„Azért vagyunk ma itt, hogy megemlékezzünk azokról az emberekről, akiket a tavalyi törökországi földrengés során elveszítettünk, és hogy még egyszer köszönetet mondjunk a magyar embereknek, akik a földrengés után segítő kezet nyújtottak nekünk, valamint a hősiesen dolgozó kutató- és mentőcsapatoknak, amelyek tagjai több tucat ember életét mentették meg”
kezdte beszédét Gülşen Karanis Ekşioğlu, Törökország magyarországi nagykövete, aki azt is tolmácsolta, hogy valamennyi érintett számára a reményt jelentette magyar egységek megérkezése.
Dr. Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár külön-külön köszönetét fejezte ki a hivatásos és az önkéntes szervezeteknek. Ahogy fogalmazott, a tapasztalat ennek a hivatásnak a legértékesebb eleme, amelyet sem megvenni, sem pótolni nem lehet, ugyanakkor nélkülözhetetlen építőköve a szakmai fejlődésnek.
Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár Teréz anya mondataival kezdte felszólalását, amely szerint: „Nagy dolgokra nem mindenki képes, de kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.”
Végül dr. Jackovics Péter tű. ezredes, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka szólalt fel, aki egyebek mellett arról beszélt, milyen érzés volt közvetlen közelről megtapasztalni azt, hogy „voltak olyanok, akiknek a jövőjét a mentőegységek adták vissza”. Az ezredes többször is megköszönte a mentésben résztvevők hozzátartozói által adott háttértámogatást.
A fogadás emléklapok átadásával zárult.
Forrás: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
Hozzászólások