75 éves korában elhunyt Szőnyi Júlia, romániai magyar színésznő, akire legtöbben a Dagadó vitorlákkal (románul Toate pânzele sus) című kalandfilmsorozatból emlékeznek, ahol Adnana szerepében lopta be magát a nézők szívébe. A hírt egykori osztálytársa és jó barátja, Andrei Partoș újságíró közölte.
Szőnyi Júlia a hetvenes években robbant be a román filmes világba. 23 éves volt, amikor ráosztották Otilia főszerepét az Otilia rejtélye című filmben, George Călinescu regénye alapján. A film különlegessége volt, hogy ez volt az első román mozi, ahol a Graphys Color eljárással színeztek – látványos, festményszerű képeket adva a történetnek.
Pár évvel később jött az a szerep, amit ő maga is a legkedvesebbjének tartott: Adnana a Dagadó vitorlákkalban. Egy igazi tengeri kalandfilm volt ez, ami ugyan jórészt a konstancai kikötő díszletei között forgott, de mégis körbeutaztatta a nézőt a nagyvilágon.
Pályája elején Franciaországban is megfordult, Jean-Paul Belmondo partnereként játszott a Les Mariés de l’an II című filmben.
Negyvenévesen, a csúcson hagyta abba. Elhagyta Romániát, Németországba költözött, és visszavonult a nyilvánosságtól. Úgy gondolta, a film maradandóbb, mint a színház: „A film ott marad. Generációk nézik még évtizedek múlva is.”
Az egykori filmcsillagról rengetegen emlékeztek meg – kollégák, rajongók, filmesek, nézők. Romániában igazi közönségkedvenc volt, sokan „a legszebb román színésznőként” emlegették – nem csak a külseje miatt, hanem az a finom, szelíd jelenlét is maradandó benyomást hagyott, amit magával vitt minden szerepébe.
Adnana karaktere végigkísérte az életét, ahogy ő maga is mondta: ez a szerep mindig vele maradt. Egy rajongó úgy búcsúzott tőle: „Lelki szemeim előtt már látom, ahogy Haralamb (George Paul Avram) kinyújtja a kezét, hogy felsegítse őt a Speranța fedélzetére, ahol már várja az egykori legénység: Ion Besoiu, Ilarion Ciobanu, Sebastian Papaiani, Jean Constantin… – mintha újra összeállna az a szeretett filmes csapat, csak most egy másik világban. Szőnyi Júlia tovább él minden képkockán, amit ránk hagyott.”
Forrás: Transtelex
Hozzászólások