Megjelent a Déri Múzeum új évkönyve. A kötetben 20 tanulmány, beszámoló olvasható különböző muzeológiai témakörökben.
A több mint 200 oldalas évkönyv egy szomorú hírrel kezdődik. Hajdú Zsigmond emlékező és személyes érzéseket tükröző gondolatait olvashatjuk a 2025. december 18-án elhunyt Selmeczi Lászlóról, aki 1994-2002 között volt a Déri Múzeum igazgatója.
A Régészet témakörben ismét Hajdú Zsigmond írásával találkozhatunk. A szerző a városi régészetről írt tanulmányában kiemelten foglalkozik annak debreceni vonatkozásával. Az érdekességeket is felvonultató írást remek fotóanyag illusztrálja.
A Történettudományi egységben három szerző írását olvashatják (Demjénné Katona Mária, Czinege József és Horváth Attila) balmazújvárosi iskolatörténetről, Győrffy István habilitációjáról és a 463. bombázóosztály eltévedéséről és Debrecen számára katasztrofális bombázásukról a Nagyállomásnál és tágabb környezetében.
A Művelődéstörténet szintén három tanulmányt tartalmaz Bakó Endre, Némedi Lajosné Dienes Éva és Petheő Judit tollából. Olvashatunk Mariay Ödön életéről, Koncz Aurélné emlékéről. Számomra a debreceni színházi adalékokat tartalmazó tanulmány a legfontosabb, mert a szerző úgy villant fel részleteket, hogy közben megismerhetjük a Petheő-család kapcsolódásait a debreceni színházi élethez Reszler Istvántól Cseh Tamásig.
A Művészettörténet két tanulmánnyal jelentkezik az évkönyvben. Egyik ismét egy Bakó Endre írás, most Kiss László intarziaművészt mutatja be. A másik tanulmány szerzője Ormosi Viktória, aki a Déri Múzeum Iparművészeti gyűjteményében lévő ónkannák növényi díszítettségét elemzi. A tanulmány nagyon jó példaként teljesíti a múzeumi évkönyvek alapkövetelményét, vagyis hogy az adott múzeum gyűjteményi anyagának minél bőségesebb bemutatását célozza!
A Muzeológia négy írása is élvezetes olvasnivalót nyújt az érdeklődőknek. A sort egy rendkívül érdekes interjú nyitja, melyben P. Szalay Emőkét kérdezi Hegedüs Gyöngyi és Veres Dániel. A nagyszerű fotókkal illusztrált beszélgetésből rengeteg régi emlék elevenedik fel. A második Harangi Attila és Váradi Katalin közös írása városunk egyik meghatározó építésze, Sápi Lajos hagyatékáról. Kifejezetten érdekes, hogy mi mindent lehet feltárni az emberi életútból egy ilyen nagyságú hagyatéki anyag értő feldolgozásával. Kovács József Dénes Déri Frigyes fegyvertörténetének gyűjtéstörténeti oldalát mutatja be. Mező Szilveszter írása is kiemelkedő példája az értékmentésnek, hiszen az egykori tudományegyetem földrajzi fotótárának majd 12000 felvételéről van szó. Részleges elemzése és bemutatása igen tanulságos.
A Múzeumpedagógia két projektet mutat be Sándor Zita és Tóth Teodóra írásában.
Egy muzeológus számára mindig a gyűjteményi munka megismertetése a legfontosabb és a legérdekesebb, nem csak saját múzeumában, de más múzeumok évkönyvét olvasva is. Most Juhász Tibortól Aczél Géza levelezéséről, Lakner Lajostól Kölcsey pipáiról, Pótor Barnabástól Géczi János képzőművészeti alkotásairól olvashatunk. A kedvencem ebből az egységből Szabó Anna Viola írása, mely a Fotótárban elvégzett munkáról és gyarapodásról szól 2020-2025 között, a bekerült anyag egy részének fotóival.
Az utolsó két egységben a Déri Múzeum 2025-ös saját és vendég kiállításairól olvashatunk a kurátoroktól egy-egy rövid beszámolót. Az évkönyvet pedig a múzeum dolgozóinak Karacs János által összeállított, 2025-re vonatkozó bibliográfiája zárja.
A kötet megtalálható a Déri Múzeum könyvtárában, valamint olvasható az ország hatvan könyvtári egységében is. Az Angi János, Lakner Lajos és Szabó Anna Viola szerkesztette kiadványban érdekes beszélgetéseket, kiváló tanulmányokat és nem utolsó sorban gyönyörű tárgyakat ismerhetnek meg a múzeumokat szerető látogatók, olvasók és remélt támogatók!
Forrás: Korompai Balázs, történész, Déri Múzeum
Hozzászólások