A szenvedély és a teljes elhidegülés találkozik a Cesc Gay rendezte spanyol filmben, a nemrég a hazai mozikba került Szenvedélyes szomszédok című vígjátékban. Bár a néző sokáig azt gondolhatja, hogy tudja/sejti a sztori végét, erre a film fináléja szerencsére jócskán rácáfol…
Cesc Gay filmjében adott egy középkorú, jól szituált, külső szemmel nézve a „minden rendben van” érzését tükröző házaspár, Julio (Javier Camara) és Ana (Griselda Sicilliani). Az alkotás végig az ő lakásukban játszódik – így, a lakásuk egyes helyiségeiben felvett közeli kameraállások miatt érdekes módon akár egy lakásszínházi produkciónak is beillene az alkotás, ahol minden tulajdonképpen az „orrunk előtt” zajlik. Tehát épp az orrunk előtt tárul fel az, hogy ennek a két embernek az élete, a házassága tényleg csak külső ránézésre tűnik rendben lévőnek, mert mihelyst bepillantást nyerünk a lakáson belüli életükbe, kiderül: ez a két, egyébként rendkívül megnyerő külsejű és intelligens ember már rég teljesen elhidegült egymástól. Ha beszélgetnek egymással, az is általában vitába torkollik, de a legtöbbször kerülik egymás társaságát, inkább nem is egy időpontban tartózkodnak odahaza.
Ebbe az elhidegült helyzetbe toppan be – a feleség, Ana meghívására – a felettük lakó szomszéd házaspár, Salva (Alberto San Juan) és Laura (Belén Cuesta), akiket Anáék eddig csak a liftből „ismernek”, na meg arról, hogy igen hangosan élik felettük az életüket. Tehát bennük épp az a szenvedély van meg, ami Julióék házasságából már rég hiányzik… Talán épp ezt a különbséget érzékelve Julio amiatt is neheztel Anára, hogy a tudta nélkül meghívta magukhoz a házaspárt, mert neki semmi kedve sincs velük fecserészni. Anán azonban már ekkor érezzük, hogy akár ezzel a meghívással is szeretne változtatni a „bepunnyadt” életén, ezzel is fel szeretné dobni az unalmas, veszekedős mindennapjaikat.
A teljes elhidegülést és a szenvedélyt képviselő házaspár találkozása persze önmagában feszültséggel teli, pláne azzá válik, amikor a fenti szomszédok nem kertelnek: meg akarják invitálni Julióékat egy kis közös szexuális kalandra. A mindenre nyitott Salváék ugyanis teljes szenvedéllyel, minden szexuális konvenciót lebontva élik az életüket, s nem is sejtik, hogy azok, akiket erre kérnek, már vagy egy éve hozzá sem értek egymáshoz…
Az elhidegülés és a szenvedély kettőssége azonban – derül ki idő közben –, ha Julióban nem is, de Anában szintén nagyon is fellelhető… Ő ugyanis nagyon vágyna már valami kalandra, valamire, ami feldobná a házasságukat, vagy ha erre Juliio végképp nem hajlandó, akkor akár mással is kedve volna flörtölni, hogy végre ismét nőnek érezhesse magát. Talán ezért is van, hogy Salvával azonnal forrni kezd körülöttük a levegő. Nincs ez így Julio és Laura között, egyfelől Julio teljesen aszexuális viselkedése miatt, másfelől amiatt, mert Laura a szakmájára nézvést pszichológus. Aki, miután kiderül, hogy Julióék arra a bizonyos „orgiára” a házasságuk megfeneklett állapota miatt biztosan nem hajlandók, azonnal analizálni kezdi a házaspárt.
Így fordul a történet – nem várt módon – egy sajátos párterápiába. Amire azért van szükség, mert azt mind Julio, mind pedig Ana beismeri, hogy a kapcsolatuk bizony elérte a mélypontját. Hogy azután erről a mélypontról van-e lehetőség az elrugaszkodásra, vagy sem, arról már győződjenek meg önök. A fanyar humorral, sok helyütt szarkazmussal vegyített alkotás minden középkoií házaspár számára tanulságos „terápiának” bizonyulhat.
Gyürky Katalin
Hozzászólások