Képek. Migránsok-menekültek-bevándorlók így, úgy. Szerencsétlen gyerekek a semmibe révedve, megtépett öregek a mindenséget kémlelve, kigyúrt kortalanok a mobilmindenvalóságban. És megosztások tömkelege. És lájkolások ezrei. És kommentek, hogy a hülye többimagyarok/nácik ezt nem értik, hogy segíteni kell, meg a szívnek is meg kell szakadni. Jogos. Érthető. Kérdéseket felvető.
Te, a Migránsokért Aggódók Egyházának felszentelt papja/papnője,
– odafigyelsz a párod fura-érzékeny rezdüléseire?
– meglátogatod néha beteg nagymamádat?
– beszélsz néha a rendszerek által oldalbarúgott szüleiddel?
– meghallgatod az eladó, a takarítónő sirámait?
– tudod, miért depressziós hónapok óta a kollégád?
– van fogalmad róla, mit vár el tőled a gyermeked?
– tisztában vagy vele, miért érzed magad is nyomorultnak?
– hozzáteszel valamit is a szűk környezetedben valaki más életéhez?
– hoztál már igazi áldozatot bámiért is?
– alkottál már önálló véleményt valaha?
– beismerted már magadnak, hogy nem biztos, hogy JÓ vagy?
– rájöttél már, a k.rva életben nem HŐSÖK vannak meg GONOSZOK?
Ha a válasz mindenre igen, akkor hazudsz.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások