Digitális oktatás– ez a kifejezés a koronavírussal egyszerre költözött be a szókincsükbe. A gyerekek egy részének hétfőn véget ér, nagyobb hányaduknak viszont május 10-ig folytatódik az online órákon való részvétel. Hogyan hat a digitális tanrend a gyerekek fejlődésére? Egyáltalán, milyen hatásai vannak a karanténnak a kicsikre és a nagyobbakra?
A digitális oktatás idén talán az egyik leggyakrabban ismételt kifejezésünkké nőtte ki magát. Van már online ovi, online tanrend, hétfőtől pedig a diákoknak egy része hiába ugyan visszatér a jelenléti oktatáshoz az iskolák falai közé, többségüknek marad a Zoom-on bejelentkezés és a diában leadott tananyag. Mindez szükséges, és a jelenlegi járványügyi helyzetet nézve szerencsés is, hiszen az otthon biztonságából folyhat tovább gyermekeink taníttatása ahelyett, hogy teljesen megszakítanák az oktatás folyamát.
Persze attól, hogy ez szükséges és áldásos technikai lehetőség a járvánnyal sújtott időkben, nem jelenti azt, hogy nincs hatással a gyerekek fejlődésére. Oxfordi kutatók Hollandiában gyűjtött adatokat elemezve vonták le következtetéseiket az első hullám idején tartott iskolazár hatásairól. A tanulmány szerint
A magas szintű távoktatás ellenére az alsó tagozatos diákok egy tanévben elért átlagos fejlődésük egyötödét veszítették el. Ez egyenlő azzal az idővel, amennyit tantermen kívül töltöttek el. A hatás súlyosabb a hátrányos helyzetű gyerekeknél.
Az eredmény azért is beszédes, mert Hollandiában jók voltak a távoktatás feltételei, mégis sokat veszítettek fejlődésük üteméből.
A diákok kevés vagy semmilyen haladást nem értek el otthonról tanulva, és a veszteség különösen azon diákok körében koncentrálódik, akiknek szülei alacsony műveltségűek. Esetükben a veszteség mintegy 50 százalékkal nagyobb a többiekhez viszonyítva.
részletezi a tanulmány.
Szomorú konklúzió tehát, hogy hiába az oktatás megfelelő digitalizációja, a kicsiknél korántsem hatékony a tanulás ezen formája. A tanulmány hangsúlyozza azt is, hogy nagyon sok múlt a tanárok rendkívüli tanrendhez való hozzáállásán. Azokban az oktatási intézményekben, ahol a távolságot sikerült az órán megfelelően áthidalni, sokkal kisebb lemaradást tapasztaltak.
Több másik forrás szerint a tinédzserek korosztályát is erősen sújtja az otthoni oktatás. A kamaszok esetében a mentális problémák jelentkezése a legnagyobb probléma, az elszigeteltség és a szociális élet hiánya szorongáshoz és depresszióhoz vezethet, ami a tanulást is nagyban gátolhatja.
Az UNESCO vizsgálatai alapján az iskolabezárások generációs katasztrófához vezethetnek, ha az országok nem kezdik el az oktatás helyreállításához szükséges teendők és lépések kidolgozását. Az UNICEF is kongatja egy ideje a vészharangot, ugyanis a legkiszolgáltatottabb térségekben élő gyermekeknek még nagyobb a lemaradása, mint azoknak, akiknek adott minden technikai feltétel a digitális tanuláshoz.
Ez a helyzet tehát nem csupán a felnőttektől, a gyerekektől is áldozatot követel. Hogy ez a szükséges rossz milyen hátrányokat jelent hosszútávon a mostani iskolás „koronagenerációnak”, arra talán a következő évek fognak választ adni megannyi kutatás és tanulmány révén.