Április 11-én Debrecen város és a költészet napját ünnepeljük, de más okból is fontos ez a dátum: ma 60 éves a DVSC kapuslegendája, Mező József!
Tizennégy évesen a Debreceni Téglagyár csapatában kezdte pályafutását. Első edzője, az édesapja, idősebb Mező József faragott belőle kapust, mert eredetileg balszélső volt. Később volt az MGM Vasas, a DMTE, a Honvéd Papp József SE és a DUSE kapusa. Az újabb váltásra 1982-ben került sor, ekkor igazolt ugyanis a DMVSC-hez. Két éven át még a második számú cerberusnak számított Szűcs István mellett, de 1984-ben az NB II-ben a tavaszi idényben már ő volt az első számú kapus. Éveken keresztül kimozdíthatatlan volt, pályafutása utolsó éveiben felváltva védett Horváth Bélával. Gyakran kapott nyolcas, de időnként kilences osztályzatot a Népsporttól. Az ő bravúrsorozata eredményezte a Debrecen első Üllői úti pontszerzését. Sokak szerint 1986-ban, a világbajnokság éveiben ő bizonyult a legjobb magyar kapusnak. A válogatás igazságtalansága volt, hogy nem jutott ki a vb-re. Húsz évet védett Debrecenben, játszott 161 NB I-es találkozón, kétszer megkapta az "Év kapusa" címet.
A szakkönyvek így írnak Mező Józsefről: „Együtt lélegzett az előtte játszó védőkkel, együtt élt a játékkal. Hátulról remekül irányított. Kitűnőek voltak a reflexei, közeli bombák egész sorozatát képes volt gyors mozdulatokkal hárítani. Jól jött ki kapujából és viszonylag alacsony termete ellenére a légtérnek is ura volt a kapuja előtt.”
Visszavonulása után az utánpótlásban gyerekekkel foglalkozott, majd 2004-ben a DVSC első csapatának kapusedzője lett. Hét éven keresztül olyan kapusokkal dolgozott együtt, mint például Sandro Tomic, Csernyánszki Norbert, Balogh János és Vukasin Polekszics.
2011 januárjától a Debreceni Labdarúgó Akadémia kapusedzéseit vezeti. Több utánpótlás válogatott kapus nevelkedett és nevelkedik mind a mai napig a kezei alatt.
Mező József, Isten éltessen!
Kedvenc kollégád, Téglási Gábor üzeni: „Jól tartod magad, egy hetet simán letagadhatnál!”
(dvsc.hu)
Hozzászólások