Miközben elbűvölve néztem a karácsony másnapján a hazai mozikba került, Nick Payne forgatókönyve alapján John Crowley rendezte A szerelem ideje című angol-francia romantikus drámát, többször is beugrott gyermekkorom egyik nagy mozgóképes klasszikusa, a Love story. Egyáltalán nem azért, mert plágiumgyanúsnak tartanám ezt a friss alkotást, sokkal inkább néhány olyan motívum kapcsán, amely mindkét filmben felbukkant, és amely sajnos bármely felhőtlennek tűnő párkapcsolatot teljes mértékben és visszavonhatatlanul tönkre bír tenni.
Igen, sajnos az egyik ilyen, és úgy tűnik, legfontosabb motívum a rákos megbetegedés, amely, ahogy annak idején a Love storyban Oliver és Jenny szerelmét is – és persze a teljes életét – tönkrevágta, úgy A szerelem ideje párja, Tobias (Andrew Garfield) és Almut (Florence Pugh) együtt töltött idejének is jócskán határt szab. Itt is ugyanúgy a pár nőtagja lesz rákos, mint az 1970-es kultfilmben, csakhogy mindezt ez az alkotás nem lineáris szüzsévezetéssel, nem a felhőtlen jelenből a borús jövő felé vezető út bemutatásával tálalja, hanem az időben összevissza ugrálva. És ez az, amely igazán egyedivé és különlegessé teszi Crowley filmjét.
Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy egy véletlen folytán – ráadásul tragikus véletlen folytán, hisz Almut elüti autóval Tobiast – a pár összekerül, majd a nő rákos lesz, és végignézzük a fiatal szerelmesek emiatt bejárt kálváriáját, majd a nő halálát, hanem az időben való előre- és hátraugrándozás miatt annak érzékeltetéséről is, hogy addig, amíg Almut betegsége kiderül, már mennyi mindenen van túl ez a két ember külön-külön, és együtt is. És ez a nem lineáris történetvezetésnek köszönhető, néző számára „összerakott” háttértudás egyfelől azért fontos, mert hatványozottan szívbemarkolóvá teszi ennek a két embernek a tragédiáját, azt, hogy miért kell ennek a minden szempontból összeillő párosnak, akik végre egymásra találtak, ezt a borzalmat átélnie, miért kell egy fiatal nőnek értelmetlenül meghalnia. Másfelől azért lesz lényeges, mert felveti azt is, hogy a párkapcsolat előtt átéltek vajon mennyire tartoznak az újonnan megismert félre, és hogy vajon van-e joga az egyik félnek a másik elől bármit is eltitkolnia, amit azelőtt élt át, hogy az illetőt megismerte volna.
Azaz: hogy a szerelem ideje csak az együtt töltött időre koncentrálódik-e, vagy magában kell foglalja a múltat is, főleg akkor, ha a jövő az egyik fél betegsége miatt teljesen bizonytalanná válik.
S ezzel kapcsolatban lesz más ez a film, mint a Love story volt. Mert bár ott is fontos volt a két fél családja – a szülők különböző hozzáállása a bajhoz –, ebben az esetben Almut múltjának egy fontos szegmensét épp az egyik családtagja „kotyogja ki” Tobias előtt, aminek eltitkolása meglehetősen rosszulesik a fiatalembernek. Még akkor is, ha Almut azzal, hogy erről nem számolt be, nem akart semmi rosszat.
Az pedig, hogy a jelenben zajló – a betegsége ellenére folytatott – szakácskarrierjének bizonyos állomásait Almut szintén nem osztja meg a párjával, szintúgy problematikusnak tűnik – ám erre a rákjával való személyes küzdelme miatt van szüksége, és elgondolkodhatunk, hogy ez esetben neki, vagy a megsértett Tobiasnak adunk-e igazat. Tehát mindhárom idősík, a felvillantott múlt, a megélt jelen és a bizonytalan jövő egyaránt nagyon fontos szerepet kap, egyben különböző kérdéseket vet fel ebben az alkotásban.
Miközben ott van Almut és Tobias szerelmének gyümölcse, a nő betegsége miatt igen nehezen megfogant kislány, aki a pár össze- és megtartó erejeként funkcionál. A film félelmetes, egyben megható és zseniális összetevője, ahogy rávilágít arra, hogy egy két éves csöppség hogyan kényszerül bele ebbe a szerepbe, úgy, hogy az egészből semmit sem ért, az egészből még semmit sem képes felfogni. Csak majd az anyukája hiányát érzékeli, ám azt, hogy e hiány ellen Tobiasnak milyen megküzdési stratégiái vannak, nem árulom el.
Inkább javaslom, hogy tekintsék meg John Crowley rendezését. Még akkor is, ha az ünnepek ellenére felhőtlen szórakozást ez esetben nem ígérhetek önöknek. Zsebkendőhasználtot annál inkább.
Gyürky Katalin
Hozzászólások