„Mindig változunk, és folyamatosan változik körülöttünk a világ.” – interjú Brutival

A tősgyökeres debreceni humorista a stand-up comedy mellett zenél, hangszereket gyűjt és alkalomadtán filmekben is szerepel, illetve Twitchen is több ezren követik már. Március 11-én tölti be az 52-őt.

Hol laksz jelenleg?

Debrecenben élek, mindig itt éltem. Nem is akarok elköltözni, bár a stand-upos karrierem szempontjából az ország közepén kellene lennem, hogy ne kelljen annyit utazni.

Hogyan tanultál bele a nevettetésbe?

A Friss rádióban volt két műsorunk. Az egyik, amiben Váradi Feri és Bakó Csabi műsorvezető társammal dolgoztunk együtt, kifejezetten humoros volt. Aztán megérkezett hozzánk Hadházi Laci, akinek akkoriban indult a Dumaszínházas karrierje. Mivel együtt dolgoztunk, elkísértem a fellépéseire, és összebarátkoztunk. Ő bíztatott arra, hogy vágjak bele a humorszakmába.

Először azt gondoltam, hogy egyszerű lesz – és nagyon sokszor az is – a nevettetés, viszont vannak olyan helyzetek, amikor nem a te térfeleden pattog a labda. Olyankor is helyt kell állni. Meg kellett tanulni elviselni a kudarcokat, ami rohadt melós. Kellett hozzá 5-10 év. Legalábbis nekem.

Most már úgy érzed, hogy beletanultál?

Nem lehet azt mondani, hogy beletanul valaki. Nagyképű lennék, ha azt mondanám, hogy már mindent tudok, és szakértője vagyok ennek a szakmának. Dehogy vagyok, csak próbálkozom.

Szerintem a tanulásnak sosincs vége. Mindig változunk, és folyamatosan változik körülöttünk a világ. Azok a viccek, amiket mondjuk 10 éve szeretett a közönség, lehet, hogy most már viszolyog tőle. Gondolok itt különösen a túlságosan is politikailag korrekt, vagy éppen az anti-píszí poénokra.

Hogyan készülsz a fellépéseidre?

Megnézem, hogy hova hívnak, és próbálom feltérképezni a közönség összetételét. Ha kifejezetten rám vesznek jegyet, és ismerik az én kicsit kretén, kicsit fekete, és durván szabadszájú humoromat, akkor azokat a keményebb, odaszólósabb anyagokat szállítom nekik, ami a szívemből jön.

Illetve van egy kevésbé brutális énem is, amikor el kell menni például egy kiállításmegnyitóra. Párom, Papp Tímea, kavicsművész, a Kő lelke oldalt viszi a Facebookon, ajánlom figyelmetekbe. A kiállításait én szoktam megnyitni egy stand-up fellépéssel, amennyiben ezt kérik a szervezők. Pont múlt vasárnap indult a legutóbbi kiállítása, ahol inkább idősebb közönség volt, és nekik populárisabb, kedvesebb vonalat kell vinni.

Úgyhogy minden fellépés más, de mivel már 14 éve csinálom, annyi témám van, hogy tudok válogatni az anyagban, így meg tudok felelni azoknak is, akik a keményebb humort akarják, azoknak is, akik a szolidabbat. Mostanában pl. nagyon sok felkérés eleve úgy érkezik, hogy ne legyen benne politika, mert mindenki fél. Nem mintha sokat politizálnék a műsoraimban, de ha külön kihangsúlyozzák, akkor nincs benne. Mindig a megrendelő dönt.

Mi a különbség egy Rádiókabarés és egy televíziós szereplés között?

Mivel a Rádiókabaréból Fábry Sándor irányítása alatt már nem kaptam felkérést, ezért nem tudom, hogy most milyen, de 6 évig állandó szereplője voltam. Jobban szerettem a rádiót, mint a TV-felvételeket, mert nekem utóbbiak nem feltétlen állnak jól. Megcsinálja az ember, azért, hogy ismert maradjon a neve, meg jó érzés, ha jól sikerül egy adás, de azt éreztem, hogy anno a Rádiókabarés felvételnél szabadabb voltam. Amikor még felléptem ott, hagytak dolgozni, és általában nem vágták meg nagyon az anyagot. A TV-műsorokat időre vágják, felszabdalják, hogy beleférjenek a reklámok, ami tudom, hogy szükséges, de sokszor nem úgy sikerül, ahogy a humorista elképzelte. Amúgy nagy különbség nincs köztük. Sokszor a Rádiókabaré volt a főpróba és onnan vittük az anyagot a TV-be.

Hogyan lettél a Pecakúra című film egyik főszereplője?

A film rendezője, Dusa Tibor felhívott, hogy szereplőt keresnek egy olyan produkcióhoz, amiért nem tudnak fizetni egy fillért sem. Nulla forintból készült, teljesen támogatásmentes produkció volt, mégis elkészült, és ez az alkotók érdeme.

Mivel éppen a covid első hulláma pörgött, mondtam, hogy ráérek, nincs fellépés, elvállalom ingyen is. Ilyet még úgyse csináltam. Úgy gondoltam, hogy meg fogom tudni csinálni. Vagy nem, de az majd a forgatáson kiderül. Megtanultam a forgatókönyvet, amibe tudtam, javítottam, egy-két kis poénnal kiegészítettem.

Írtam hozzá egy dalt is, ami sajnos a filmbe nem került bele, de aztán kísérő klippnek összevágtuk. A címe, Csak nyugodtan és végül én hangszereltem és fel is játszottam a pici otthoni stúdiómban.

Egyébként egy pár apró szereptől eltekintve, ez az első igazi, színészi próbálkozásom. Azt mondták, hogy annyira nem voltam béna benne, mint azt én gondoltam.

Milyen kihívásokat okozott, hogy nem vagy színész, mégis el kellett játszanod egy elég hosszú szerepet?

Olyanra formáltuk a karaktert, amilyen én vagyok, így aztán nem nagyon kellett színészkednem. Saját magamat kellett hozni, kicsit paraszt, kicsit okoskodó, kicsit nagyképű. Nyilván sokkal jobban el lehetett volna játszani, ha van színészi képzettségem, de annyi amatőr színjátszó alkotott már jót, hogy gondoltam, hátha meg lehet bármiféle háttértudás nélkül is csinálni.

A filmet pár nap alatt forgattuk, kevés volt rá az idő, kedvtelésből csináltuk. Ahhoz képest összehozni egy egészestés mozifilmet nagy eredmény. Le a kalappal mindenki előtt, aki részt vett benne.

Mi volt a forgatás legemlékezetesebb része?

Számomra mindegyik emlékezetes volt, mert ismerkedtem a forgatás módszerével. Amikor felvettünk egy jelenetet, utána visszanéztük, és láttam a képet, hogy milyen lesz. Tetszett a látvány, amit kihoztunk a filmből.

Voltak poénok, amiket ott találtunk ki. Például felhúztam a fejemre egy hamburgeres zacskót, rárajzoltam egy vigyort, meg kilyukasztottuk. De együtt bohóckodtunk Dombi Tibivel, Gábor Bettivel és régi zenész ismerősökkel, jó volt a debreceniekkel találkozni.

2016-ban hoztad létre a Humorellátó Produkciós Irodát, ami humoristák, zenészek és egyéb szórakoztató produkciók kiajánlásával foglalkozik. Hogyan jött létre?

Azért jött létre, mert páran kiléptünk a Dumaszínházból, és gondoltam, hogy kellene egy kis szövetség, egy honlap, amivel el tudom adni a saját, illetve azoknak a srácoknak a produkcióját, akik ugyanúgy szabadúszók, mint én. Eredetileg a mi megjelenésünket szolgálta a honlap.

Aztán jelentkeztek zenészek és bűvészek is. Ha találkozok előadókkal, mindig elmondom nekik, hogy szívesen kiajánlom őket.

Ha valaki nem akarja felkeresni közvetlenül az előadót, akkor ír nekem, és továbbítom az ajánlatát.

Térjünk át a debreceni létre. Hol tanultál?

Sokszor meséltem műsoraimban is, hogy fűtésszerelést tanultam itt Debrecenben. Később leérettségiztem, és itt kb. meg is állt az okításom. Nem láttam jelentőségét, hogy tovább tanuljak, felénk nem is volt ennek hagyománya, de sok értelme sem. A lustaságom pedig legendás volt.

Ha jól tudom, nem csak zenélsz, hanem hangszereket is gyűjtesz. Mekkora ez a gyűjtemény?

Nem drága hangszerekről van szó, hanem kis különlegességekről. Van 6 gitárom, emellett ukulelém, didgeridoom, pánsípom, szájharmonikám, zongorám, különböző afrikai csörgők és dobok. Ha elutazunk valahová, és látok valami különleges zajkeltő eszközt, azokat mindig megveszem, ez már hagyománnyá vált. Szeretem körülvenni magamat hangszerekkel.

Amatőr gitáros vagyok, autodidakta módon zenélgetek. Megtanultam pár akkordot zongorán is, és több hangszeren is tudok picit játszani, ezért gyűjtöm őket inkább.

Melyik a gyűjteményed legkülönlegesebb darabja?

Egy szólócitera, amit a nagybátyám készített régen. Egerben tanított, és citerázott. Saját készítésű, kézzel faragott citerát ajándékozott édesapámnak, akitől megörököltem, azóta itt lóg a falamon, de ez is inkább csak nekem értékes.

Debreceniként országos hírnévre tettél szert humoristaként. Gyakran megállítanak az utcán?

Rengeteget. Néhány pályatársamnak sokszor problémát okoz, de engem nem igazán zavar, könnyen feloldódom társaságban, pillanatok alatt szóba elegyedek bárkivel. Hál’ istennek a legtöbbször pozitív dolog miatt állítanak meg az emberek, mert számomra ismeretlen okból, de szeretnek valamiért. Van, aki csak odaköszön és vigyorogva megyünk tovább, de van, hogy, étteremben, boltban, az utcán utánam rohannak szelfizni. Mindig megállok, mert látom, hogy nekik sokat jelent és nekem is jól esik. Jópofák az emberek, szeretek velük elbeszélgetni, még ha csak egy-két szót is váltunk.

Mik a jövőbeli terveid?

Hogy 2 év covid után végre visszanyerje a régi fényét a stand-up comedy. Újra tudjunk normálisan fellépni, mert nagy a visszaesés. 2019 volt az utolsó év, amikor lehetett rendesen dolgozni, akkor nagyon sok megkeresést kaptunk. Aztán két év csend és hullaszag következett. Most kezd elindulni megint minden. Remélem, hogy a háború nem fog nagyon betenni az országnak, mert ennek a háborúnak csak vesztesei vannak. Az a terv főleg, hogy újra békében és egészségben tudjunk dolgozni.

Boldog születésnapot!

Nagyon szépen köszönöm.