Molnár Attila megszenvedett a férfi 400 méter döntőjében, de az apeldoorni fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság szombati versenynapján aratott győzelme pillanatában szavai szerint rögtön könnyebbé vált számára a világ.
Az Eb-re egyértelmű favoritként érkezett magyar vágtázó a diadalát követően az MTI-nek többek között arról beszélt, hogy az esélyesség terhét nehéz volt elbírnia, de boldog, hogy végül sikerült aranyérmet nyernie.
„A végén besavasodtam, de ez szerintem elsősorban fejben történt, mert nehéz volt elcipelni azt a terhet, ami a tavalyi szabadtéri Eb elődöntőjét követően rám került” – utalt arra Karlik Pál tanítványa, hogy Rómában tudott először fináléba jutni szabadtéren. -„Azt hiszem, azóta még jobban tisztelek minden olyan sportolót, aki esélyesként tudott nyerni. Erősnek gondolom magam, de ennek most súlya volt, és akárhogy próbáltam elérni, hogy ez ne lenyomja a vállamat, hanem hátulról adjon lökést, nem sikerült. A felelősség és a lehetőség nagyon ott volt. Mint mondtam, ennek súlya volt.”
A 23 éves futó azt is elárulta, hogy egész nap fáradtnak érezte magát, a bemelegítésnél is ezt érezte, de végig az járt a fejében, hogy bármi van, oda kell állnia és meg kell nyernie a versenyt.
„Kétszáz méter után volt bennem egy gondolat, hogy menni kell, mert ha ezt bevállaltam, akkor nyomjam végig, nincs kifogás” – idézte fel a versenyét. – „A célegyenesben, az utolsó méterek alatt már semmire nem gondoltam, csak, hogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, aztán, hogy hányadik lettem. De amikor befutottam valahogy könnyebb lett a világ.”
A magyar atlétika 17. fedettpályás Európa-bajnoki címét megszerző sportoló azt is elmondta, hogy mindenkinek nagyon hálás, aki valaha is foglalkozott vele, de külön kiemelte édesanyját és jelenlegi trénerét, legtöbbet pedig tavaly elhunyt édesapjára gondolt.
(MTI/HP)
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Hozzászólások