Ezt megszívtam. Vagyis meg fogom. Nem kicsit, hanem nagyon. Nemcsak én, hanem mások is kegyetlenül meg fogják szívni. Hogy miért? Nem értem. Tényleg nem. Nagyon nem. Megoldás? Csak egy van: ha ennyire tilos, ne szívjunk semmit se!
El is hittük, meg nem is; kevesebben is szívják, meg többen is; tinik is, meg mások is. A kitűzött célok közül leginkább egyet sikerült elérni, de azt nagyon: baromi drága lett a bagó.
Alternatíva nem sok volt. Be lehetett állni a sorba, sorsközösséget vállalni megalázott, csöves sorba kényszerített, esőben, fagyban, hóban, a kapuban fagyoskodó tanárokkal, hivatalnokokkal, orvosokkal, kocsmatöltelékekkel. Emberekkel, akik mostanság úgy bújnak el a világ elől elszívni a cigarettájukat, mintha újra anyjuk korholásától rettegnének. Nem értettem akkor sem, s nem értem most sem: mégis miért van több joga egy drogosnak, aki kulturált, fűtött körülmények között be tudja lőni magát, gyakorlatilag bárhol?
Ezzel párhuzamosan alternatívaként szép számmal megjelentek az e-cigik, és sok ezer sorstársammal együtt én is váltottam. Kicsit furcsa volt, kicsit szokatlan, de kaptam, kaptunk egy új életet, egy másikat, egy jobbat. Zökkenőmentesen le tudtam tenni a cigarettát, s szívogattam ezt a valamit, ami visszaadta nekünk az ételek ízét, a szaglásunkat, a tiszta ruha illatát, a jobb közérzetet, s nem utolsó sorban a vastagabb pénztárcát.
Megszólaltak orvosok is, és természetesen mondtak jót is, rosszat is. Az őszinték csak annyit, hogy kevésbé káros a hagyományosnál, a tapaszeladásban, gyógyszer bizniszben, dohányeladásban érdekeltek pedig károsabbnak mondták a hagyományosnál. Ezt legalább értem: az egészséges ember nem üzlet, a beteg ember nagyon is az. Etika ide, erkölcs oda, gusztustalan, de legalább világos.
Emiatt a fránya e-cigi miatt sem dohányból, sem gyógyszerből, sem tapaszból nem fogy annyi, amennyinek kellene az ára, ezért lépni kellett. Az pedig, hogy még több pénzünk is maradt, azt már egyenesen elviselhetetlen, így hát egyetlen megoldás maradt: tiltsuk be, tiltsuk ki, zárjuk el, számoljuk fel, tapossuk el! Az hogy esetleg ezek a hülye e-cigisek köszönik szépen, így érzik jól magukat, az láthatóan le van sz.rva. Illetve nincsen. Szívhatják ugyanis, de akkor úgy csinálják, hogy az állami szajrét vegyék, mert az ugyebár kizárt, hogy ezt a pár ezer embert ne lehessen lehúzni.
Bekapcsolom a tévét a minap, s fogalmatlan emberek arról beszélnek, hogy továbbra is cél egyre jobban eltüntetni dohánytermékeket, hogy mehetnek az e-cigisek is az utcára, hogy nem is lehet majd sehol semmit kapni.
És tudják mit? Igazuk van és szót kellene nekik fogadnunk. Legalább egy hónapra, vagy egy évre. Vagy örökre. Ha erre kérnek bennünket, csináljuk, lépjük meg, fogadjunk szót! Könyörgöm, mostantól kezdve senki ne szívjon semmit, ne vegyünk semmit, még csak trafik környékére se menjünk! Nézzük majd meg, hogy mennyi pénz marad a zsebünkben, és azt is, hogy hány tízmilliárd tátong majd hiányként az államkasszában! Nézzünk, röhögjünk rajtuk büszkén, cinikusan, ahogyan ők néznek mostanában ránk. Ja, hogy ez csúnya dolog lenne? Lehetetlen? Lehetséges. De vajon embereket megalázni, kihasználni, hülyének nézni nem az?
Kopányi Balázs
Hozzászólások