A Csokonai Színházban a pandémia alatt már színpadra vitt, azonban a járványügyi helyzet miatt élőben a nagyközönség – főleg az általános iskola felső tagozatosai számára – csak most előadott Toldi című produkció Valcz Péter rendezésében több szempontból is „nagyot szól”. A 2022. szeptember 22-ei premieren jártunk.
Egyfelől a kerete miatt szól nagyot: hiszen az öt színművész alkotta Ilosvai Band Arany János tananyag-klasszikusát, a Toldit úgynevezett színházi koncertbe ágyazva tárja a közönség elé. A számtalan, a színészek által tökéletesen megszólaltatott hangszer színházi térben való jelenléte a mű tizenkét énekének rímekben megfogalmazott mondanivalóját tehát önmagában „átkeretezi”: olyan hangulatot teremt, amelyben a gyerekek felszabadulva fogadhatják be a Toldi Miklóssal megesett élethelyzetek egyébként fajsúlyos mivoltát.
(Nagyot) szól itt a harmonika, a dob, a gitár, a furulya, a tilinkó, a színészek a klasszikus szöveg tartalmához illeszkedve hol naiv kánonban, hol gregorián énekhez hasonló stílusban, hol rockban, hol pedig metálban „nyomják”. Miközben azon túl, hogy zenészként – és közben persze táncosként is – a megmutatkoznak, a rendező egy-egy ének versben elbeszélt részeinek tálalásához is mindig a megfelelőt választotta ki közülük.
Amikor Toldi Buda felé emeli azt a bizonyos rudat – amit itt, ismét az egész produkció frappáns leleményességéről árulkodva nem egy tárgy, hanem az egyik színész, Lehőcz Zsuzsa teste testesít meg -, vagy amikor azt a bizonyos követ repíti, az öt színművész közül a legerősebb testalkatú, Kránicz Richárd játssza Miklóst, s mindehhez édesanyaként a törékeny, ám mindenre elszánt Varga Klári asszisztál. Szemben a IV. énekkel, a meneküléssel, ahol Miklós kiszolgáltatott helyzetét is érzékeltetendő, a kevésbé robosztus alkatú Pálóczi Bence formálja meg a főhőst, miközben egy odaillő szójáték kíséretében a Toldit alakító Bence „Bencéjét”, azaz a szolgáját Takács Dániel játssza.
De hogy Toldinak nem csak, sőt, elsősorban nem a külseje a fontos, hanem a belső ereje, a kitartása, s ami a legfontosabb, az előadás által is közvetített vágya:
önmaga meghaladásának kísérlet(sorozata), azt az is igazolja, hogy a színházi koncertes művészek közül az egyik hölgy, Lehőcz Zsuzsa is vállal egy éneket Miklós bőrébe bújva
Ráadásul az egyik legfontosabbat, sorsfordítót: amikor a főhős a VII. énekben egy síró anyának megígéri, hogy bosszút áll a cseh vitézen, amelyik végzett az asszony két fiával.
S ha már az anyánál tartunk: Varga Klári vissza-visszatérő, kiváló anyakarakterének köszönhetően is Valcz Péter adaptációja a Toldi egy fontos, ám kevésbé „hangoztatott” szegmensét is kiemeli: Miklós anyjától való elszakadásának, anyjáról való leválásának a problematikáját, ami, ha jobban belegondolunk, a testvérével, Györggyel való konfliktusának is ad némi új színezetet.
De a produkció nemcsak ezzel tesz hozzá a történet eddigi, talán bevett, megszokott tanórai interpretálásához, hanem „nagyot szól” a X. ének színrevitelével is, amelyben Takács Dániel mint az adaptáció amúgy is leginkább „történetmesélős” figurája, Miklós kocsmai látogatását ecsetelve a magyar néplélek rejtelmeibe is bevezeti a fiatal közönséget. Humorosan láttatja a bánatában-örömében egyként ivásra fejét adó magyar ember habitusát, amit egy csodálatos, ismét „nagyot szóló” magántánccal is megspékel. Mert bizony a magyar egyedül is képes táncolni, énekelni…
Képes, de még jobb, ha csapatban teszi, pláne egy olyan csapatban, mint amilyen az Ilosvai Band. Ezt az eddig látottaknál is jobban bizonyítja a színházi koncert utolsó nagyjelenete. Miközben a háttérből végighallgathatjuk a XI. ének legfontosabb részeit, a Band, azaz az „ötös fogat” már készülődik az utolsó, minden eddiginél „nagyobbat szóló” dobására: a Toldi-történet befejezését egy olyan, valóban koncertet, koncerthangulatot idéző rockszám-sorozattal tárja elénk, a gyerekeket táncra invitálva, hogy azt a profi zenészek is megirigyelhetik. Meg hazánk összes, ebben a produkcióban nem szereplő prózai színművésze is.
Le a kalappal tehát Valcz Péter, az Ilosvai Band, és a velük szorosan együttműködő zeneszerző-páros, Ádám Rita és Darvas Benedek munkája előtt. Ha valamelyik felsős gyermek ezt a produkciót látva továbbra sem szereti meg a Toldit, ott bizton állíthatom, hogy a hiba nem Arany János, nem a rendező, és nem is a művészek készülékében keresendő.
Az alkotók:
Szereplők
Varga Klári, Jászai-díjas
Lehőcz Zsuzsa
Kránicz Richárd
Takács Dániel
Pálóczi Bence
Rendezőasszisztens: Homonna Nóra
Zene vezető: Dargó Gergely
Zeneszerző: Ádám Rita-Darvas Benedek
Dramaturg: Adorján Beáta
Koreográfia: Katona Gábor
Rendező: Valcz Péter
Gyürky Katalin
Hozzászólások