Kereken negyven éve, 1984. szeptember 22-én első alkalommal lépett fel Debrecenben a brit Motörhead zenekar. Négy évtizeddel ezelőtt igazi ritkaságszámba ment, amikor egy aktuális nyugati zenekar a vasfüggöny mögé merészkedett, de az még inkább, ha Budapest mellett másik magyar városban is koncertet adott.
A zenekar életében épp nagy váltópont volt 1984, ugyanis a frontember Lemmy mellől minden korábbi tag lemorzsolódott, az az évi turnézást teljesen új zenészekkel kezdte el (Phil Campbell, Würzel és Pete Gill csatlakozott a vezérhez). A Motörhead kiadóváltás előtt is állt, az addig a lemezeiket megjelentető Bronze Records a közös korszakot egy válogatáslemezzel készült lezárni, amelynek munkálataiba bevonódtak a zenészek is, így a No Remorse nevű kiadvány az addigi nagy slágerek mellett néhány új dalt is tartalmazott. A besztof kiadvány végül 1984. szeptember 7-én jelent meg, a megújult zenekar azonban addigra már rég a világot járta, hogy minél több helyen felléphessenek. A No Remorse turné hét szakaszból épült fel: míg tavasszal és a nyár elején Finnországban, Angliában és Belgiumban zúztak, a teljes júliust és augusztust Új-Zélandon és Ausztráliában töltötték. Pár hete pihenő után pedig szeptemberben következett egy rövid kelet-európai turné, amely során Budapesten, Debrecenben, majd Belgrádban és Szarajevóban léptek fel. A turné októberben Angliában és Skóciában folytatódott, majd Észak-Amerikában (USA és Kanada) léptek fel sok nagyvárosban. Az év utolsó napjaiban Nyugat-Németországban, vagyis az NSZK-ban adtak pár koncertet.
Nem csak a debreceni koncert volt nagy dolog, hanem az előző napi budapesti is, ugyanis ott sem játszottak még korábban, így a két 1984-es magyar koncert mindenképp kuriózumnak számít a rocktörténelemben.
Szerencsére nem kellett sokat kutatni, hogy vajon ki lehetett ott negyven évvel ezelőtt a debreceni Dózsa György Stadionban: a Tankcsapda-vezér Lukács Laci igazán jó élménnyel gondol vissza arra a napra:
„Nagy Tomival (a Neonhal frontembere, korábban a Tomi szomorú formáció énekes-gitárosa – a szerk.) már délután sétáltunk a helyszín irányába és már messziről hallottuk a hangbeállást, ahogy a lábdob és basszus dübörgött. Bár csupán tizenhat éves volt, korántsem ez volt az első koncertem. Ha jött valaki a városba, mentünk és megnéztük. Szóval nem voltam koncertszűz, de ott először kaptam olyat, hogy nyulat fogtam. Brutális hangerő, iszonyatos tempó… Ma már utólag tudom, hogy az a Lukács Laci, aki odament meg, aki onnan hazafelé ment, az két különböző ember. Ott kapcsolt be valami, ami azóta is tart.”
Majd így folytatta:
„Nem csak maga a koncert meg a hangerő nyűgözött le, hanem az egész attitűd is. Buli közben elfüstölt egy erősítő-fej, a technikusok meg lazán kicserélték, egy pillanatra nem állt le a zenélés. Ilyet még nem láttunk korábban. Amikor véget ért az egész, negyed órán keresztül nem tudtunk megszólalni, csak bámultunk magunk elé, le voltunk sokkolva.”
És, hogy ez tényleg mennyire életre szóló élmény volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy Lukács elárulta: egy dalban megírta a történteket, ez pedig a Pokol a mennyből című, amely a 2012-es Rockmafia Debrecen albumon kapott helyett.
Íme az első versszak:
Tizenhat voltam fröccsöztünk és
Vártuk az esti show-t
Ahogy a dob meg a basszus megszólalt
Soha nem hallottam hasonlót
Én tudtam egyből ez a pokol a mennyből
Itt sohasem jártam még
Ez volt a start azóta is tart
Mit mondjak még
Nagy Tomit is megkerestem, aki a fentiek mindegyikét visszaigazolta, bár neki úgy rémlik, hogy Buzsik Gyuri (a Tankcsapda első dobosa), valamint Lukács egy osztálytársa is velük volt, bár halvány emlékei vannak már az estéről. Tomi nem volt Motörhead-rajongó, de ő is szívesen részt vett mindenféle koncerten, ami a városban volt akkoriban.
„Az rémlik, hogy olyan irtózatos hangerő volt, hogy szerintem csak az értette, hogy mit játszanak, aki már ismerte a dalokat. Én ebben hátrányban voltam. Arra is emlékszem, hogy Lemmy lerakta a gitárját az erősítő elé és iszonyatos gerjedés keletkezett, így vonultak le a színpadról ráadás előtt. Szintén fontos megemlíteni Bözsi mamát, aki nem a nagymamám volt, de egy rokon, aki nagyon közel lakott a stadionhoz, így nála alapoztunk, vagyis fröccsöztünk a koncert előtt és még a megérkező zenekart is láttuk délután. Összességében tényleg meghatározó élmény volt az egész.”
Sajnos a debreceni koncertről semmiféle fotó vagy videó nem került elő az elmúlt negyven évben, a budapesti koncertről is csak egy belépő és fekete-fehér, rajongókat ábrázoló fotó található, amelyek ITT tekinthetők meg.
Szintén érdekesség, hogy a No Remorse válogatásalbum négy új dala közül csupán egyetlen jelent meg kislemezen, a Killed by Death. Az 1984. augusztus 24-én megjelent kislemez épp az a dal, amelyet a Tankcsapda 2015-ben, Lemmy halála másnapján eljátszott a debreceni HALL-ban a rocklegenda tiszteletére.
Dózsa György Stadion, mi lesz veled?
A debreceni Mikes Kelemen utcában található stadion ma már csak árnyéka önmagának. Az 1968-ban átadott létesítmény a fénykorát mindenképp a ’70-es és ’80-as években élte, elsősorban a férfi kézilabda kapcsán, másodsorban a könnyűzenei koncertek, kisebb fesztiválok miatt. A ’90-es években már kevésbé volt kihasznált, végül 1998-ban bezárták, azóta az idő és a természet eszi a létesítményt. Íme néhány friss, mai fotó az első debreceni Motörhead-koncert negyvenedik évfordulója apropójából:
A stadion mai állapota Lukács szerint is szomorú: „többet érdemelne, mint, hogy ott rohad évtizedek óta. Jó adottságai vannak, jó helyen van. Tényleg kár érte.”
Hozzászólások