Ma negyvenöt éve hunyt el Kocsis Sándor (Budapest, 1929. szeptember 21. – Barcelona, 1979. július 22.) magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat legendás gólvágója.
A Kocka becenévre hallgató, csodás fejjátékáról elhíresült támadót a World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.
Kocsis már tizenhét évesen az FTC elsőszámú a csatára volt. 1950-ben a Budapesti Honvédhez küldték, ahol már Bozsik József és Puskás Ferenc is játszott, az 1952-es nyári olimpián Helsinkiben olimpiai aranyat nyert a magyar válogatottal. A válogatottban 68 alkalommal 75 gólt ért el (1,103 átlag), ami mai napig rekord. Kocsis játszott 1953. november 25-én a Wembleyben, amikor kilencven év óta először vereséget szenvedett otthonában az angol labdarúgó-válogatott. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon Svájcban 11 gólt rúgott, ezzel gólkirály lett.
Az 1956-os magyar forradalom leverése idején külföldön volt a Honvéddal, és onnan nem tért haza, előbb Svájcban a Young Fellows Zürich, azután 1958 és 1966 között az FC Barcelona játékosa volt. A katalánoknál futballozott együtt Czibor Zoltánnal és Kubala Lászlóval is.
Súlyos betegség közepette (leukémiát és gyomorrákot diagnosztizáltak), tisztázatlan körülmények között kizuhant – kiugrott vagy kiesett – egy barcelonai kórház harmadik emeletéről, néhány hónappal ötvenedik születésnapja előtt.
Hozzászólások