Amikor a szemünk mással van elfoglalva, de a fülünk nyitott. Amikor tevékenykedünk, de közben informálódnánk is. Amikor nem találjuk a hangulatunkhoz illő dalt, pedig nagyon kellene. Az ilyen esetek alkalmával válik az életünk részévé a rádiózás, amit 1925 óta, minden évben, december 1-én ünneplünk Magyarországon!
2020-ra elmondhatjuk, hogy a rádiózás igen gazdag és színes múlttal büszkélkedhet Magyarországon. Bárki megtalálhatja a jelenlegi rádiós piacon a kedvére való állomást, a digitalizációnak köszönhetően bárhol is tartózkodjunk, ott lesznek velünk a kedvenc műsorvezetőink és dalaink, a rádiózáshoz szorosan kapcsolódó podcastek elterjedése pedig csak szélesíti az értő hallgatózás lehetőségeit.
Egyszer volt egy Telefonhírmondó
Az első hazai rádió, valójában nem is volt az. Puskás Tivadar nevéhez kötődik, Telefonhírmondó néven kezdte meg működését 1893.február 15-én Budapesten. Több szerkesztő áldozatos munkájának köszönhetően valósult meg, hogy az információt szomjazók az előre felolvasott, engedélyezett és átdolgozott hírekről tudomást szerezhettek. A Telefonhírmondó célja az volt, hogy minél gyorsabban juttassa el az információt a hallgatókhoz. 1922-ben felvásárolta az MTI, majd műsorai beleolvadtak az első hazai rádió adásaiba.
Jogilag 1925.november 10-e óta van lehetőség hazánkban rendszeres rádióadás indítására. Ezt akkor, az úgynevezett „rádiórendelet” szolgáltatta és tette lehetővé. A tényleges rádiózás azonban csak pár héttel később, 1925. december 1-jén vette kezdetét, méghozzá aznap este 8 órakor avatóünnepséggel és ünnepélyes hangversennyel. A Magyar Rádiózás Napján erről a jeles eseményről emlékezünk meg, ugyanis ezzel egy olyan információs csatorna lépett az életünkbe, ami a tényközlés sebességét tekintve a leggyorsabb hírforrás.
Az első adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta akkori vezérigazgatója adásban több nyelven, magyarul, franciául és angolul az alábbi szöveggel köszöntötte a hallgatókat:
A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.
Innentől kezdve, mint a tényközlés sebesvonata, a rádió háborús eszközzé, oktatási felületté, családregények és korosztályos tartalmak szolgáltatójává valamint a zene forrásává is avanzsálódott az indulása óta eltelt időben. Felvállalt szerepei folyton változtak, de a mai napig igyekszik gyorsan közölni és szórakoztatni.
A jelen
Az első adás óta nagyot fordult a világ, és jócskán kiszélesedett a kínálat is. Manapság a hallgatónak csak válogatnia kell, hogy FM-en, online vagy épp mobilon kapcsolódik be kedvenc állomása műsoraiba. Eltűnt a távolság, így bárhol lehet hallgatni a kedvenc kisközösségi, vagy helyi rádiónkat, ahogy tekergetnünk sem kell már az állomás behangolásához készülékeinket. A rádiózás nem igényel aktív figyelmet, szólhat a háttérben, munka közben, üzletben, vagy épp a vasárnapi ebédhez desszertként. Hazánkban válogathatunk országos, kisközösségi valamint helyi rádiók, illetve rádió hálózatok közül. Követhetünk kereskedelmi, közszolgálati, gazdasági vagy épp rétegzenét sugárzó állomást is. Választhatunk analóg, vagy épp digitális rádiót, a lényeg, hogy mai napig hallgatjuk és ezáltal szerepet vállalunk a piac formálásában.
A hallgató ugyanis mára az adások szerves része lett, olyan, mint egy külsős szerkesztő. Információval járulhat hozzá a közölt tényekhez, alakíthatja a lejátszási listát és véleményezheti az elhangzottakat. 2020-ra a rádió interaktív formátummá vált, ami nem csupán az éterben tud közölni, és közlést fogadni, hanem a digitális világ nyújtotta összes felületen.
Régi, de még mindig népszerű
Minden évben a kutatók egyik jól bejáratott vizsgálódási terepe a rádió népszerűségének monitorozása. Valóban, kissé nehéz elhinni, hogy egy ilyen, régóta velünk élő médiatípus még mindig töretlen népszerűségnek örvendjen, ezért időről-időre igyekeznek bebizonyítani, hogy kezd kopni a fénye és folyamatosan veszít nélkülözhetetlenségéből. Ennek az alátámasztása azonban minden egyes kísérlet alkalmával várat magára. Egy 2018-as konferencián például kiderült, hogy a YouTube, Spotify, Facebook szentháromság korában, még mindig az elsődleges zenei felületnek a rádió tekinthető. Ennek oka talán a változatosság, hogy nem a fogyasztónak kell a lejátszási lista összeállításával bajlódnia, hogy készen kapja az újdonságokat, mellé pedig információ birtokába is jut, két dal között. Nem csupán hazánkban, de egész Európában megfigyelhető ez a trend, így kijelenthető, hogy a rádiónak még hosszú évei, sőt, talán évtizedei vannak a népszerűségi versenyben.
A rádió tehát jött, látott és győzött, és igyekszik évről-évre stabilizálnia helyét az emberek figyelméért folytatott versenyben. Sokan „temették” már az évek során, valahányszor megjelent egy új, friss, más alapokon nyugvó konkurens formátum, eddig azonban minden hasonló találkozóból nyertesen jött ki. Talán a változásra való képesség, a gyors adaptálódás a sikerének a kulcsa, amivel 1925 óta minden nap megnyeri a fülünket, és vele együtt a szívünket is.
Hozzászólások