A Nem haragszom senkire című Bill-örökzöld első mondata jutott eszembe annak kapcsán, hogy a magyar blues királya ma betöltötte a 75. születésnapját. Valójában azért ez, mert valóban érdemes megnézni, milyen alázattal, hittel és – a testi-lelki nehézségek ellenére – elementáris erővel tolja még mindig Gyula bátyánk a muzsikát.
Azoknak, akik kedvelik a zenéjét, bizonyára elsőre beugrik, mikor, vagy inkább mivel robbant be életébe Deák Bill, számomra egyértelműen a Kőbánya blues a csúcs, még az 1982-es Oly sokáig voltunk lenn névre keresztelt Hobo Blues Band-albumról. Még nem voltam tíz esztendős, de „lementem hídba” a daltól és az énekes hangjától.
Emellett még sok HBB-lemezen és koncerten hagyott mély nyomot, szerepelt Torda, a táltoskánt az István, a király című rockoperában és számos szólóalbumot is kiadott. Bill már régóta egy intézmény, ahogyan Chuck Berry legendás mondata állítja: „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.”
Bill bácsi nem fékez, mai napig turnézik, november 18-án például a Papp László Arénában ünnepel. Isten éltesse!
„Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire”
Fotó: Deák Bill Gyula/Facebook
Hozzászólások