Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja ma ünnepelné 100. születésnapját. Mi minden is volt ő? Egyetemi hallgató, aki jogászdoktori oklevelet szerzett, férj, katona, terménybehajtó, burgonyabiztos, malomellenőr, lapszerkesztő, dramaturg, szóvivő és még lehetne sorolni. Leginkább azonban, mint író tekintünk rá.
Mészöly 1947 után kezdett el egyre több verset és tárcát írni, első novelláskötete is ekkor jelent meg. Az író pályafutása mellett azonban ugyanennyire izgalmas lehet a házassága.
A XX. századi magyar irodalomban az egyik legszebb írópárja Polcz Alaine és Mészöly Miklós. Nekik megadatott együtt leélni egy életet, pontosabban több, mint ötven évnyi házasságról beszélhetünk.
„Kezdettől fogva másképp tartoztunk egymáshoz, s ezáltal kezdettől fogva másképp is néztük és láttuk a szerelmet is, mint ahogy ezt a klasszikus szerelem megfogalmazásai igényelték volna. Kapcsolatunk már azzal egy eleve más, szokatlan fénytörést kapott, hogy Alaine első közösen töltött éveinknek mintegy nyolcvan százalékát kórházban, betegágyban és gipszben töltötte…
Nagyon sok korábbi és későbbi kapcsolatomban ezt a megértést nő részéről szinte soha nem tapasztaltam. Hogy elfogadjank engem az öszes énemmel”
írta kettőjük kapcsolatáról Mészöly Párbeszédkísérlet című művében
A számos betegség, amelyek miatt Alaine egész életében sokat szenvedett és betegeskedett valószínűleg amiatt volt, hogy a háború alatt az orosz katonák többször megerőszakolták. A traumák, fizikai sérülések és ezek kezelése okozhatott meddőséget nála. Asszony a fronton című memoárjában részletesen ír az őt ért megpróbáltatásokról és első férjével való boldogtalan kapcsolatáról.
Polcz Alaine azonban nem akart újra férjhez menni, erről Befejezetlen című regényében írt.
Miklóshoz sem akartam hozzámenni, amin sokat tűnődtem. Elmondtam már többször, hogy túl szép volt, író volt, úgy éreztem, hogy én nem értek az irodalomhoz.
Nem szerettem a szép embereket, mert előítélet volt bennem, hogy önzők, csak magukkal törődnek. Sokszor igazam volt. A szépfiúk annyi kísértésnek vannak kitéve, nehéz ennek ellenállni.” – vélekedett könyvében az írónő.
Alaine a lánykérésnél először azt javasolta, hogy csupán csak éljenek együtt. A házassághoz való hozzáállása akkor változott meg, amikor Polcz beteg lett, Mészöly pedig sűrűn látogatta őt, ápolta, főzött neki – ekkor döntött úgy Alaine, hogy hozzámegy feleségül. Azonban Alaine félelme beigazolódott, hiszen az írónak több szerelme is volt a házasságuk alatt, emiatt pedig többször is külön éltek. Az írónő mindezek ellenére végig szerelmes volt férjébe, ezért engedékeny volt vele és mindig visszafogadta őt.
Mészöly hosszas betegsége alatt is végig mellette állt az írónő, majd az író 2001-ben elhunyt. Polcz Alaine 2003-ban Szekszárd városának ajándékozta közös budapesti lakásuk berendezési tárgyainak valamint könyvtáruknak nagy részét. Ezzel teremtette meg a szekszárdi Irodalom Háza – ma Emlékház – alapjait.
52 évnyi házasságukat 900 oldalon 744 levélben A bilincs a szabadság legyen című kötetben foglalta össze a Jelenkor Kiadó.
Aki elolvassa ezt a kötetet, rá fog jönni, hogy nem egy tündérmese volt az övéké, hiába élték le együtt életük nagy részét. Ez a cikk azonban nem akar bírálatot mondani senki fölött. Összességében, amit tőlük kaptunk, azokért köszönettel tartozunk, aki pedig szeretne elmélyülni kettőjük izgalmas, szívet melengető, ám néha elszomorító levelezésükben, az mindenképp emelje le a könyvespolcról A bilincs a szabadság legyen-t.
Egy kis részlet a kötetből:
Mészöly Miklós Polcz Alaine-nak (1949. július 28-án Budapestről Kecskemétre)
„Hej, hogy szerettelek közben – de ez igaz, ne mosolyogj, valahogy rám jött, hogy el nem tudnám viselni már Nélküled az életet. Kellesz a magányomhoz is, az üres percekhez s a termékeny órákhoz, s ha adódik bosszúság – hát ahhoz is.
Big-Bog, nem jó így egyedül, nincs mérték, önbizalom bennem Nélküled.“
Hozzászólások