50 éves lett Rózsa Norbert, az 1972. február 9-én Dombóváron született olimpiai bajnok, többszörös vb- és Eb-győztes mellúszó. A nem éppen szokványos életutat bejárt sportoló három egymást követő olimpiai játékokon képviselte Magyarországot. Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Barcelonában nyert ezüstérmet 100 és 200 méter mellúszásban. Négy évvel később eljött a nagy dicsőség, ugyanis Atlantában olimpiai bajnok lett 200 méter mellen. A valaha volt egyik legsikeresebb mellúszó a világon.
Rózsa hét esztendősen indult el első versenyén, majd 17 évesen bronzérmet szerzett az ifjúsági Európa-bajnokságon. 1991-ben a világbajnokságon 100 m mellen a selejtezőben a világcsúccsal azonos időt úszott és a döntőben világcsúccsal győzött. Ugyanebben az évben Eb-t nyert ugyancsak 100 mellen, 200-on ezüstérmes lett. A barcelonai olimpián 100 méteren és 200 méteren ezüstös eredményt ért el.
1993 elején Ausztráliába költözött, edzéseit Gerry Stachewicz irányította. Érdekesség, hogy az atlantai olimpián 100 méteren csak a 14. időt úszta, a B-döntőben el sem indult. Ugyanott 200 méteren aranyérmet szerzett. 2000-ben visszavonult: áprilistól ismét Széchy készítette fel, ám az olimpián 200 méter mellen csak a 13. helyen végzett, és befejezte.
Az a bizonyos visszavonulás sajnos nem volt zökkenőmentes, ugyanis Rózsán súlyos depresszió uralkodott el, és 2007 májusában öngyilkossági kísérlet után kórházba került.
Erről így vallott a Blikknek:
„Körülbelül másfél éve kórházban kezelték a depressziómat, de azóta nem volt gondom, semmi jel nem utalt arra, hogy visszaesem. Aztán a közelmúltban egyik napról a másikra megint összeomlottam. Olyan mélyre jutottam, hogy már semmi örömöt nem találtam az életben. Meg akartam halni. Most már magam sem értem az egészet, de olyan reménytelennek tűnt az életem, hogy eldöntöttem, nincs tovább. Nem akartam, hogy rám találjanak, hogy véletlenül megmentsenek. Biztosra mentem, bezárkóztam a lakásomba, kikapcsoltam a telefonomat, s tucatnyi gyógyszert nyeltem le. Felkészültem a halálra.”
Szerencsére rátörték az ajtót és megmentették az olimpiai bajnokot.
„A jóisten úgy akarta, még maradjak. Az egyik barátom, Csemez Kinga gyanúsnak vélte, hogy nem tud elérni a mobilomon, aztán eljött hozzám, s rám törte az ajtót. A mentők az Erzsébet kórház toxikológiai osztályára vittek, kimosták a gyomromat, majd két-három nap után átszállítottak a pszichiátriára. Most gyógyszereket kell szednem, muszáj kezelni a betegségemet, de komolyan mondom, már jól érzem magam. A kórházi ágyban fekve bizony sajnáltam, hogy nem haltam meg. Nem volt kedvem az élethez. Ám most már egészen másképpen látok mindent, boldog vagyok, hogy mégsem sikerült az öngyilkosság.”
Rózsa a majdnem tragédiába torkolló eset után sok segítséget kapott korábbi úszótársaitól, mellette álltak a barátai, így lassan visszatért az életkedve.
Az olimpiai bajnoki címe mellé három világbajnokságot is begyűjtő Rózsa később rátalált valamire, amiben újra kiteljesedhet: nyomdai grafikusként kezdett el dolgozni. Első munkájaként dr. Gyarmati Andrea Apróságaim című könyvéhez tervezett borítót.
Hozzászólások