Őszi könyvajánló

Úgy tűnik, hogy a COVID19 okozta helyzetben felértékelődött az olvasás. Sokan előszeretettel posztoltak #olvassotthon hashtag-gel könyvborítókat, és bízom benne, hogy ezeket a könyveket – és még sok másikat – el is olvasták. Ám nem az a mérvadó, hogy ki mit rak ki a social média felületeire, hanem hogy mit tesz. Most, hogy a tavasz családokat tartott fizikailag összezárva, a gyermekeink megismerhették a hétköznapjainkat is: hogyan dolgozunk, hogyan használjuk az informatikai eszközöket, és azt is láthatták, hogy olvasunk-e. Nehéz úgy tanulásra, olvasásra inspirálni bárkit, hogy nem mutatunk példát. Szánjunk időt a könyvekre, akár hagyományos módon, akár e-book formájában! 

Az idei őszi válogatásom is sokszínű, és tudom, hogy hamarabb kerül a kezünkbe a telefon, ha például bútort szeretnénk felújítani, mint egy könyv, de ha belelapozunk Krivarics Ditta könyvébe, teljesen más dimenzióba kerülnek a lapokon megörökített fotók. Egy-egy ilyen könyv forgatása akár közös program is lehet, és ilyenkor beengedhetjük társunkat, gyermekünket a személyes terünkbe annak ellenére, hogy az olvasás valójában egyszemélyes tevékenység. Ám az esős őszi estéken, puha takaró alatt összebújva is olvashatunk. Válassz hozzá egy mesés szerzeményt az ajánlóból!  

Mörk Leonóra: A ​herceg és a lányka

E könyv értékét a komolyzenei párhuzam földöntúli magasságokba emeli. Életem első Mörk Leonóra regénye ez, amin – úgy gondolom – sürgősen változtatni kell. 

Bátran ajánlom mindenkinek. A cselekmény önmagában nem fordulatokban és meglepetésekben gazdag, ám a három idősíkon futó történetsor olvasásakor teljes körű figyelmet kíván. Három történet fonódik egybe, Erika, Nóri és Frieda kalandjai. Adott egy nő, Erika, aki egyedül neveli a lányát, Nórit. Nóri szeretné megismerni az édesapját, akiről szinte semmit nem tud egészen a tizennyolcadik születésnapjáig, amikor is az édesanyjától egy régi flopilemezt kap ajándékba. Az adathordozón egy regény kézirata található, egy Beethoven-korabeli szerelem története. A regényben hirtelen, s majd váltakozva az 1800-as években találjuk magunkat Friedával, a jómódú berlini, hugenotta család lányával, aki beleszeret a jóképű, kétes hírű, porosz hercegbe. Nyomon követhetjük az ő történetüket és párhuzamosan Erika sorsát is, és lassacskán megtudjuk, miért is maradt egyedül. Bevallom, lassan haladtam az olvasással, ami annak volt köszönhető, hogy ahogyan az írónő elidőzik a rododendron telepítésének és virágba borulásának minden apró részletén, úgy időztem el én is a sorok között megbújó, szép szavak ízlelgetésében. S ahogy kezdtem, a zene szeretete szinte kihallik a sorok közül, és Beethoven fülbemászó dallamait meghallgatva újraolvastam bizonyos részeket. A kidolgozottság hiba nélküli, ezért el tudjuk hinni, hogy élt egyszer egy Frieda nevű lány, aki… De inkább olvassa el mindenki, mi is történt vele.

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről

Ez a novelláskötet nem ítél és megítél, hanem szemlélődik és szemléletet formál. Nem ott kezdődik és nem ott végződik, ahol gondolnánk. Sokkal inkább ott, ahová nem sietünk. Az élet vége felé igyekszik. Ki az, akit nem foglalkoztat egy-egy titkos percben, hogy vajon milyenek leszünk akkor, ott, az út végén? Megbánjuk-e a bűneinket? Vajon írunk-e nekrológot saját magunknak? Szeretett-e bennünket az élet, és mi vajon szerettük-e az életet? Ahogy elfogy egy történet, máris sietünk bele a következőbe, hogy mielőbb megtudjuk, vajon ezek a tőlünk távoli országokban élő, idős asszonyok hogyan állnak a halálhoz. Néhol legalább annyira hétköznapi, mint amennyire máskor „kafkai” a történet. Tizenévesen azt gondoltuk, sosem leszünk negyvenesek, negyven felett pedig a hatvan tűnik oly távolinak… 

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Számtalan orosz és más nemzetiségű idősödő, magányos figurával találkozunk, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Ez egy olyan összeállítás, amitől – ha időben a kezedbe veszed – talán jobb emberré válhatsz. Ha csak egyetlen könyvet olvasol Ulickajától, akkor ez legyen az. Ha hasonlóságot vélsz felfedezni az Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Arany Medve-díjas filmjével, akkor talán nem véletlen: a könyvet Morcsányi Géza fordította, aki az ikonikus film főszereplője.

Mireille Guiliano: A francia nők nem számolnak kalóriát

„A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát begyűjtő és feltálaló figurákat, valamint azokat a nyomós érveket, amelyek alapján mindnyájunknak élveznünk kellene ezt a csemegét” – olvashatjuk a fülszövegben. A könyv valóban egy párizsi utazás, és aki szereti a francia hangulatot (különleges ételek, zsúfolt kávézók, szép nők és csábító férfiak, lopott csókok), annak nem okoz majd meglepetést ez a részben kulturális utazás, részben szakácskönyv, részben pedig életkép, amit a könyv nyújt. Bebizonyítja, hogy a párizsiak minden téren igen egészséges étvággyal bírnak. Nevezhetném a könyvet osztrigakiképzésnek is, mert tényleg mindent, de mindent megtudunk erről a számunkra szokatlan ételről. Azt mondjuk nem találtam meg, hol számolják vagy nem számolják a kalóriákat, de nem is volt érdekes, inkább arról lehet szó, hogy az egyszer már működő cím hangzatosságát továbbvitte a kiadó, bízva a biztos sikerben. Azért arra őszintén kíváncsi vagyok, a könyv olvasása után vajon hányan kapnak kedvet az osztrigaevéshez. Hogy én kaptam-e? Az maradjon az én titkom.

Bauer Barbara: A fényfestő

Nehezen találok olyan kapaszkodót, ami a könyv olvasása alapján kulcsmomentum lehetne az ajánlóhoz. Kinek ajánljam? A romantikus regények kedvelőinek? Azoknak, akik nem hisznek a véletlenekben, vagy akiknek megváltozott az életük egy átélt trauma miatt? Nekik mindenképpen. De azok se hagyják ki, akik szeretnek visszatekinteni a közelmúlt történelmére, hisz ez a regény a ’60-as években játszódik Budapesten. Épül az Erzsébet híd és nyit az Ifjúsági Park, miközben államosítanak és kitelepítenek. Ki ne ismerné ezeket a szavakat? Testközelből láthatjuk a Gagarint ünneplők mindennapjait, ám bennünket inkább a főhősök élete érdekel. Az írónő a művészetet, azon belül is a festészetet vetíti elénk, miközben ezer színnel alakítja a történetet.

Cecil párizsi fiatal nő, akit tehetséges festőnek tartanak. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be és a magánéletében is boldog legyen. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem teljesedhet ki sem a festészetben, sem a szerelemben. Így utazik Budapestre, ahol összefonódik az élete Katalinnal és Endrével. Egyértelműen kirajzolódik a történetből, hogy a gyermekkorban átélt traumák milyen mélységig képesek befolyásolni az életünket. Ha más nem is ösztönöz minket a regény elolvasására, akkor ez legyen az, ami miatt kézbe vesszük, hiszen a sorok között megláthatjuk, hogy mi is befolyással lehetünk a saját életünk alakulására.

Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?

Amikor megláttam, hogyan néz egymásra a két mackó, azonnal tudtam: kell ez a könyv. Három perc alatt átolvastam, mégis jött velem haza. Otthon szépen lassan haladunk a négyévessel, aki szerint olyan vagyok, mint Medve Mama. Mosolygok. Maga a történet nem nagy ívű, sőt végtelen egyszerűséggel hallhatjuk Kismackót kérdezni. Ez a könyv a mintapéldája az anyai szeretetnek, olyan, mint egy mézes balzsam a szívnek. Sokan még most is szeretetmegvonással nevelnek: „Nem szeretlek, ha így vagy úgy viselkedsz!”. Ilyenkor mindig összeszorul a szívem. Pedig lehetnénk mindannyian Medve Mamák!

Stephen King: Az intézet

Ez a könyv a Libribe érkezése napján került a kezembe, és azonnal el is kezdtem olvasni, majd örökre megpecsételődött a sorsunk. A könyv „hozzám ragadt”. Mondanám, hogy nem szabadultam tőle addig, amíg el nem olvastam, de a valóság az, hogy azután sem. Ismét egy „Stephen Kinges” utazás részesei lehetünk, ahol telekinetikus képességekkel rendelkező csodagyerekekkel és az ő erejükre pályázó, kínzásokra szakosodott, gonosz karakterekről olvashatunk. Az intézet könyörtelensége megdöbbentő, az igazi klasszikusokat (Carrie, A ragyogás) idéző stílus pedig ebben a regényben is visszaköszön.

Krivarics Ditta: Régiből újat

Aki még csak kacérkodik a bútorfelújítás gondolatával, annak ez a könyv jó mankó lehet. A bútorfelújítás azzal kezdődik, hogy meg kell találnunk a megfelelő darabot, vagy ha van ilyenünk, akkor tudnunk kell, hogyan érdemes hozzákezdeni. Ebben az összeállításban színes képekkel és egyszerű leírásokkal, lépésről lépésre követhetjük nyomon egy-egy bútor újjászületését. Számtalan információt megtudhatunk alapozókról, felületvédő anyagokról, festékekről és a munkafázisokban használható eszközökről. Kiemelném, hogy ez a könyv inkább kezdőknek szól.

Török-Papp Csilla