Zászlófelvonással vette kezdetét Debrecenben a Kossuth téren a nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István király napja alkalmából rendezett megemlékezés 2026. augusztus 20-án – csütörtökön – reggel. Ezt követően a történelmi egyházak vezetői – Fekete Károly református és Palánki Ferenc római katolikus püspök – megáldották és megszentelték az új kenyeret, majd elindult a hagyományos virágkarneváli menet.
Szent István szobrát délben koszorúzták meg a Dósa nádor téren. A megemlékezésen Papp László, Debrecen polgármestere mondott beszédet. Mint fogalmazott: rendkívüli megtiszteltetés számára minden augusztus 20-a, melyet a debreceni polgárokkal és a bennünket megtisztelő ünneplőkkel közösen, a Debreceni Virágkarnevál által még ünnepélyesebbé téve élünk meg.
Szavai szerint miként a családi ünnepeinket is együtt töltjük szeretteinkkel, a nemzeti ünnepeinknek is az adja a legnagyobb erőt, emelkedettséget, ha közösen, egyetértésben – vagy ha vannak is akár –, de ellentéteinket félretéve tudunk ünnepelni, múltat idézni és a jövőbe tekinteni. Mert gondolkodhatunk eltérően a világról, az országról vagy városunkról, mégis összeköt bennünket, hogy mindannyian annak a nemzetnek a gyermekei vagyunk, amelynek államiságát Szent István királyunk alapozta meg.
Külön öröm számomra, hogy a mai ünnepségünknek a városunk egyik legfiatalabb és legmeghatározóbb köztéri alkotása adja a méltó hátteret, melyet hat évvel ezelőtt emeltünk Szent István királyunk tiszteletére, itt, a város szívében. Debrecen ezzel is bizonyította, hogy tiszteli államalapító királyunkat, és nemcsak becsüli a ránk hagyott örökséget, de gyarapítani és éltetni is igyekszik mindazon értékeket, amelyeket elődeink hagytak ránk. Szent István király öröksége történelmünk legidőtállóbb alkotása. Időtálló, mert célja és üzenete nemhogy nem veszített jelentőségéből, hanem több, mint ezer évvel később is időszerű, sőt kötelező érvényű számunkra. Szent István királyunk műve ezer esztendőn át igazodási alap volt és maradt nemzedékeken átívelően; útmutatásai, intelmei követendőek minden hazáját szerető, az országot és a nemzetet szolgálni kívánó ember számára. Az állami intézményrendszer megerősítése, a határok védelme, az európai országokkal együttműködő, de a magyar szuverenitásért kiálló diplomácia, a kereszténység megóvása ma is nagyon fontos célkitűzések és értékek számunkra. A nemzet jövőjének erős fundamentumai.
Amikor ma itt, szent királyunk szobra előtt tisztelgünk, nem csupán emlékezünk, hanem alkalmunk nyílik belenézni a történelem tükrébe. Ez a tükör pedig azt a képet mutatja, miszerint Szent István műve nem a múlt egy fejezete, amely lezárult és pusztán jó rá emlékezni, hanem láthatjuk, hogy a mű szellemi kisugárzása iránytűként szolgál, amely ma is a helyes irányt mutatja számunkra.
Mert amit ő ezer éve kimondott és cselekvéssé formált, az ma is a megmaradás feltétele. Erős, működő állam, biztonságos határok, európai együttműködés a magyar érdekek mentén, és a keresztény kulturális örökség, amely egyik fontos összetartó ereje nemzeti közösségünknek.
És ami az egyik legnagyobb értéke a Szent István-i örökségnek, az az, hogy az államalapító nem egyszerűen államot, egy hatalmi gépezetet akart alkotni, hanem egy olyan országot, amelynek egyben otthonnak kell lennie. Otthonnak, amely minden eltávolodás után kiváltja a visszatérés vágyát.
Az otthon az, ahol kiismerjük magunkat és ahol bennünket is ismernek, ahol szeretünk és bennünket is szeretnek. Az otthon tudás, hang, kapcsolat és oltalom; részben szabadság, részben gyarapodás, részben menedék, részben ígéret. És mi, magyarok a génjeinkben hordozzuk az otthon tiszteletét és szeretetét, ezért is ragaszkodunk hozzá erősebben, mint sok más nemzet. És ezért jelenti az otthon számunkra a Szent István-i Magyarországot, az egész Kárpát-medencét, annak minden szegletét, ahol egyetlen magyar is él. Szent István nem sodródott a korával, hanem felismerte a szükségszerűségeket és a lehetőségeket, és ezekre támaszkodva mutatott irányt a magyarságnak. És nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy ma is erre a képességre van szükség. Nem sodródni, hanem tartani az irányt. István király pontosan tudta, hogy országot nem lehet időtálló értékek nélkül építeni és bár egy vándorló nemzet végérvényes letelepítése a Kárpát-medencében, majd az ősi hit elengedése és áttérés a kereszténységre hatalmas változás, amely szigor nélkül nem ment, mégis azt mondhatjuk, hogy az államalapítás sikerének feltétele az együttműködés volt és nem a bosszú a régi rend hívei ellen. Maga István király is kiemelkedően fontosnak gondolta a generációkon keresztül érvényes országépítő szolgálatot, ezért is látta el fiát, Imre herceget intelmeivel. Ezen művében fogalmazta meg az „ősök követésének” jelentőségét fiának ekképpen: „A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel.” István éppen amiatt volt képes államalapító királyként maradandót alkotni, mert következetesen képviselte mindazt, amiért az elődei küzdöttek. Államalapító királyunk az ősök munkájára támaszkodott, abból építette fel az új magyar állam alapjait és falait, és ezt hagyta örökül. Aki haraggal, indulattal, ész nélkül lerombolja, amit korábban felépítettek, aki saját meggyőződésétől vezérelve egyszerre bont le jót és rosszat, az nem ér célt, hiszen az nem egyszerűen a múltat rombolja le, hanem jövőt is. A hatalmat az építésre és nem a rombolásra kell használni.
Minden mai vezető számára megfontolandó az az intelem, amely az elődök eredményeinek – és hangsúlyozom : eredményeinek – tiszteletére, az értékek és eredmények megőrzésére vonatkozó felszólítás, melyet így fogalmazott meg István király Imre hercegnek: „Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne az ország.”
Emlékezzünk erre az intelemre ma, amikor annyi zaj, annyi indulat, annyi megosztás vesz minket körül. Debrecen mindig akkor volt erős, amikor a viták ellenére is megtalálta a közös nevezőt. Ez a képesség a város történelmében számtalanszor tetten érhető túlélési ösztön erőforrása volt. Most, 2026 Magyarországán, amikor annyi bizonytalanság vesz körül bennünket a világban, nekünk itt, Debrecenben kötelességünk kimondani: az ország ereje nem a széthúzásban, nem egymás megalázásban vagy ellehetetlenítésében van, hanem az egymásba vetett bizalom megerősítésében.
A közös minimum keresésében, abban, hogy ezt a sokat szenvedett, megcsonkított és mégis gyönyörű kis országot nem egymás ellen, hanem egymásért szeretjük. Ha ezt nem értjük meg, annak súlyos ára lesz, és azt soha nem a döntéshozók, sokkal inkább a nemzet egésze fizeti majd meg. Ez persze nem lenne példa nélküli nemzetünk történelmében, de vajon muszáj-e a történelmi hibákat újra és újra elkövetni, vagy képesek vagyunk a hibáinkból tanulni? A mi felelősségünk ma nem kevesebb, mint megőrizni azt, ami összeköt, és építeni azt, ami megerősíti közösségeinket, városunkat. Debrecen történelmében számtalan példa bizonyítja, hogy a szabadság, a fejlődés nem ajándék, hanem összefogás és verejtékes munka eredménye. Sokszor heves viták által terhelt munka következménye, amely nem egyszer végletekig megosztotta a város polgárait, de a fejlődés mindig visszaigazolta a döntések helyességét. A döntéshozók felelőssége pedig nem teher, hanem méltóság, és viselni kell akkor is, ha nem tűnik könnyűnek. Ezért mondom ma Önöknek polgármesterként, de mindenekelőtt debreceniként: dolgozhatunk vitázva, gondolkodhatunk másként, de a város, a haza érdekeit soha nem veszíthetjük szem elől, mint ahogy Szent István számára is a magyarság fennmaradása, a magyar államiság időtállósága volt a legfontosabb szempont, amelyet uralkodása alatt soha nem tévesztett szem elől. Szóljon hát ez az ünnep nemcsak a koszorúkról és nemzeti lobogóról, hanem szóljon az elhatározásról! Hogy a következő években nem falakat építünk, amelyek elválasztanak, hanem hidakat, amelyek összekötnek. Így lesz Szent István öröksége élő, és így lesz Debrecen, ahogy mindig is volt, példája annak, hogy lehet egyszerre hűnek maradni a múlthoz, és bátran építeni a jövőt. Isten éltesse Magyarországot! – zárta beszédét Papp László polgármester.
Az augusztus 20-i debreceni események ünnepélyes zászlólevonással, valamint éjszakai karneváli menettel, fényfestéssel, könnyűzenei koncerttel zárulnak. A karneváli hét eseményei pedig egészen augusztus 23-ig tartanak a városban.
Forrás: debrecen.hu
Hozzászólások