A legfontosabb változásokat a társrendező így foglalta össze: „Van egy új szereplőnk, Terka, aki korábban Anhiltével együtt szerepelt az Orfeumban. A történet végén ő oldja majd meg a szálakat, vagyis ő a veszélyforrás az Anhilte életében. Terka egy újabb szereplehetőség. Anhilte egy díva, egykori primadonnák szokták játszani, Terka pedig egy komika, vagyis a szerep egykori szubretteknek ad lehetőséget. Debrecenben Oláh Zsuzsának és Oszvald Marikának. Ez az egyik legnagyobb változás a darabban, és belépett egy másik szerep is: Leopold, Stázi édesapja. Fontos még, hogy kihagytuk belőle az I. világháborút, tehát a történet bárhol, bármikor játszódhat. Történhetne akár 2019-ben is, de Péter a 30-as, 40-es évekbe helyezte, amit leginkább a jelmezek érzékeltetnek majd. Némileg változott a jelenetek szövegezése is, de a történetvezetés – a már említett dramaturgiai csavaron kívül- nagyjából ugyanaz marad, amit eddig is ismert a közönség. Természetesen a dalszövegek maradtak a Gábor Andor szövegei és nyilván minden jól ismert dal benne lesz a debreceni Csárdáskirálynőben, sőt két másik is a Hollandi menyecskéből, amire én írtam dalszövegeket.”
„A történet középpontjában egy nagyon erős női figura áll, aki kész harcolni a saját életéért, boldogságáért, nem hagyja sodródni magát” – hangsúlyozta Gemza Péter rendező. „A nő akaratán múlik, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, hisz a férfi főszereplő nem száll szembe a sorssal, a családjával, kettejük szerelméért.” Az operett új változatával kapcsolatban két lényegi dolgot említett: a modernséget és az ideológiamentességet. "Egy modernebb, tömörebb, pörgősebb előadást láthat majd a közönség, üresjáratok nélkül, mégis benne mindennel, ami a nosztalgiához kell. Az új verzió mentes az ideológiai áthallásoktól. Hiszen ez a darab a szerelemről szól, a középpontjában egy szerelmi bonyodalom áll, amiben a szerelmes férfi anyja keveri a háttérben a szálakat. Fontos, hogy a rendezés a műfajon belül maradjon. A célunk az, hogy a történetet az emberi oldaláról mutassuk meg, hogy a figurák semmiképp se váljanak saját karikatúráikká, paródiájukká. "
A statisztikusok szerint nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – föl ne csendülne Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája, legtöbbször a Csárdáskirálynő egyik slágere. A népszerűség okait firtatva Peller Károly egyszerű választ ad: „Maga Kálmán Imre. Ezek a zenék annyira jók! Annyira fülbemászók! Nem is tudom, hogy van-e még egy ilyen operett, aminek minden egyes dala sláger. Ha elkezdem sorolni, hogy „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”, „Álom, álom, édes álom…”, „Hajmási Péter, Hajmási Pál” nagyjából mindenki tudja folytatni a dalokat. Az operett közel áll a mi lelkünkhöz, és Kálmán Imre tényleg a magyar lelket írja bele. Amikor a legszélsőségesebb helyzetben vagyunk, azt mondjuk: igyunk, táncoljunk, vagy épp örömünkben elkezdünk sírni. Ez annyira benne van a zenében, az egész Csárdáskirálynőben: magyarságönazonos.”
Haja Zsolt, akit Edwinként láthat majd a közönség, Debrecenben énekli először a teljes szerepet, sőt ez lesz pályafutása első bonviván alakítása. „Nagyon vonzanak a hősszerelemes szerepek, és aminek külön örülök, hogy bariton hangfekvésben igazából mindig csak a negatív figurát játszom vagy buffót, most végre sikerül megmutatnom a hősszerelemes oldalamat is.” A Csárdáskirálynő kapcsán az énektechnikai kihívásokról is beszélt: „Örülök, hogy operaénekeseket szerződtetnek bonviván és primadonna szerepekre, hisz ez a minőségi előadás felé viszi a produkciókat. Kálmán Imre operai hangképzést és hangminőséget igényel. Puccini volt a példaképe neki és Lehárnak is, nem véletlen, hogy nagyon nehéz énekelni.”
Vörös Edit (Sylvia) szakmai karrierjét az utóbbi 15 évben végig kíséri a Csárdáskirálynő. 2003-ban játszotta először a szerepet, 2015-ben pedig izraeli turnén szerepelt az operettel. Azt vallja, hogy óriási koncentrációt, egyfajta emelkedettséget, ugyanakkor a színészi játék természetességét követeli meg a szerep, hisz a Csárdáskirálynő „a magyar virtust mutatja be, a szenvedélyt, a könnyedséget, s leginkább azt a végletességet, amely a sajátunk. Egyszerre van jelen benne a drámaiság, hogy szeretünk szenvedni, ugyanakkor a magyar ember nagy vidámsága és boldogsága is.”
Szereposztás
Jenbach Béla és Leo Stein szövegét, valamint Gábor Andor fordítását felhasználva mai színpadra alkalmazta: Peller Károly
Vezényel: Makláry László/ Somogyi-Tóth Dániel
Sylvia
Nánási Helga / Vörös Edit / Nagy Kíra (cover)
Edwin
Haja Zsolt / Hoffmann Richárd
Bóni
Rózsa László / Kádár Szabolcs
Stázi
Nagy Kíra / Bódi Barbara
Anhilte, Edwin édesanyja
Bódi Marianna
Leopold, Stázi édesapja
Dánielfy Zsolt
Terka, az Orfeum lányainak vezetője
Oláh Zsuzsa Jászai-díjas / Oszvald Marika Kossuth- és Jászai-díjas
Kerekes Feri, az Orfeum tulajdonosa
Garay Nagy Tamás
Rohnsdorf, Edwin titkára
Vranyecz Artúr
Kiss, vendég az Orfeumban
Tisza Lajos Máté
Nagy, vendég az Orfeumban
Harsányi Tamás
Lili
Kis Eleonóra
Piri
Herczegfalvi Zsanett
Mici
Törő Krisztina
Főlakáj
Steuer Tibor
Táncosok
Gellén Lilla, Jeges Patrik, Kovács Nikolett, Pócsi Zsófia, Takács Petronella, Tóháti Szilvia Klaudia.
Közreműködik
a Kodály Filharmonikusok Debrecen, valamint a Csokonai Színház Énekkara
Díszlettervező
Debreczeni Borbála
Jelmeztervező
Mészáros Zsófia
Ügyelő
Horváth Ágnes
Súgó
Dihen Viktória
Rendezőasszisztens
Homonna Nóra
Korrepetítor
Kozma Dávid
Karigazgató
Gyülvészi Péter
Koreográfus
Szkáli Edina
Társrendező
Peller Károly
Rendező
Gemza Péter
Hozzászólások