Igazán hálás témának bizonyult – útban a XXVI. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Diáktábor felé – az előző nap a Fiumei úti nemzeti sírkertben kurtán-furcsán eltemetett Petőfi és sztorija.
Segesvár alatt, az Ispán-kútnál, szokásos megállóhelyemen, Veszprémből érkezett professzortól kérdeztem, mit szól az eseményhez. Gubicza László röviden ennyit mondott: vicckategória, a Ludas Matyiba való.
Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria udvarán egy 260 fős lakodalom násznépe és a fotózkodó ifjú pár hitetlenkedve értesült tőlem a hírről. Andrási Gyula és újdonsült felesége, Kinga, határozottan kijelentette: – „Petőfi itt töltötte utolsó éjszakáját, áll még az öreg körtefa, mely még látta Petőfit, aki innen indult a segesvári csatába, ahol Fehéregyháza alatt esett el, ott nyugszanak a hamvai is. Nem hisszük, hogy ezen a kultuszon változtat az otthoni állítólagos újratemetés.”
Tusnádfürdői szállásadóim részéről már nem ilyen elutasító a hír. Kopacz László szerint bármi megtörténhetett, még az is, hogy Petőfi megsebesült, s az oroszok fogságába került, akik aztán Szibériába hurcolták. A megszállott Petőfi-kutató pedig hazahozta a költő-forradalmár csontjait. A 74 éves székelyföldi nyugdíjas mindezt arra alapozza, hogy az ő édesapja is szovjet fogságban halt meg, ám nem tudják, hogy temették el.
Kép és szöveg: Nyírő Gizella
Hozzászólások