Törött szárnyú pillangót sodor a szél, s az csendesen küzd az életért. Fel- felkapja, tépi, rongyosra cibálja szét az apró, törékeny lepke-testét.
Néha elhagyja magát, tűri, hadd sodorja tovább. Olybá tűnik, teljesen elfáradt, s rég feladta már.
Ekkor új erőre kap, megfeszíti szárnyait, s a vad szellő hátán tovább vitorlázik.
Majd újabb győzelmet arat felette a kegyetlen őszi szél, s a földre hajítja a gyönge lepkét.
Az még egyszer, utoljára összeszedi minden erejét, szétfeszíti csonka lebenyét, nekirugaszkodik, elhagyja a föld peremét, s engedi, hogy a fuvallat magával vigye. Végleg.
Ősz, hát újra eljöttél?
Hozzászólások