Somló Tamás nagyszerű egyénisége, énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló volt – fogalmazott Presser Gábor, az LGT vezetője az MTI-nek a zenész halála kapcsán.
Somló Tamást keddre virradóra, 68 éves korában, hosszan tartó betegég után érte a halál.
"1968 lehetett, amikor először találkoztunk, gyakorlatilag váltottuk egymást az Omega együttesben. Tamás akkor indult el az artista pályán, miközben zenélt is. Az Omegában csak néhányszor játszottunk együtt, miután én beléptem, ő éveket töltött külföldön artistaként, aztán összefutottunk az LGT-ben, ennek már 43 éve" – idézte fel Presser Gábor.
Mint kifejtette, Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor Frenreisz Károly helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
A Locomotiv GT utoljára 2013 augusztusában lépett színpadra, az alsóörsi LGT-fesztiválon.
"Nem ismerek olyan embert, aki Tamásra haragudott volna. Életét úgy fejezte be, ahogyan élt: utolsó fellépésére, amely talán egy hónappal ezelőtt lehetett, már nagyon nehezen tudott csak elmenni, de nem mondta le, mert Pécsett egy jótékonysági koncerten játszott beteg gyerekeknek" – mondta Presser Gábor.
Az egykori, öt évtizeddel ezelőtti nagy beatgeneráció életérzését, levegőjét képviselte az elmúlt években is – mondta Bornai Tibor zenész, dalszerző az MTI-nek a keddre virradóra elhunyt Somló Tamásra emlékezve.
A KFT zenekarból ismert billentyűs-énekes, Bornai Tibor a kilencvenes évek közepétől dolgozott együtt Somló Tamással, több szólólemezén, például az 1997-es Semmi cirqszon vagy a 2000-es Zenecsomagon működött közre dalszerzőként.
"A nálam nyolc-tíz évvel idősebbek a nagy beatgenerációhoz tartoznak. Ennek legfontosabb emberei közé tartozott Somló Tamás, miatta is döntöttem úgy annak idején, hogy magam is színpadra szeretnék állni. Ő az idők során olyan maradt, amilyen a beatgeneráció indulásakor volt, az atombéke-jelvénnyel és a virág szimbólummal" – fogalmazott Bornai Tibor.
Mint felidézte, Somló Tamás zseniálisan énekelt, nagyszerű humora volt és egy csodálatosan lezser ember volt, aki egy vállrándítással viselt el olyasmiket, amibe más belerokkant volna.
"Azért imádtam a közelében lenni, mert sugározta magából a hippikorszak levegőjét, zenéjéből, beszédéből, az élethez való hozzáállásából egyaránt áradt a szabadság. Sohasem mernék olyan magasan és szabadon repülni, mint ahogyan ő csinálta" – hangsúlyozta Bornai Tibor.
Elmondta, hogy amikor együtt dolgoztak, mindig úgy érezte, a nála néhány évvel idősebb Somló Tamás vigyáz rá, gondoskodik róla, gondol rá. "Nem egyenrangú félként éltem meg ezeket a munkákat, hanem úgy, mintha a bátyám lett volna. Mindig hívott vendégnek, amikor koncertezett, legutóbb áprilisban telefonált egy júniusi fellépés miatt. Az Urániában lett volna, de sajnos az már elmaradt".
Somló Tamás évtizedekig a magyar rockzenei élmezőny megkerülhetetlen tagja volt, jelentősége átível az egymást követő zenészgenerációkon – fogalmazott az MTI-nek Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) tudományos munkatársa a keddre virradóra elhunyt zenészre emlékezve.
Hozzáfűzte: Somló Tamás nagyon termékeny szerző volt, nevéhez fűződik többek között a Locomotiv GT Álomarcú lány című nemzedéki himnusza is, amelyet ő maga énekelt. Nem csupán az 1970-es, 1980-as évek könnyűzenei életében töltött be fontos szerepet, a rendszerváltozás után szólókarrierbe kezdett, 1992-ben Geszti Péter kérte fel a Rapülők elnevezésű formációban való közreműködésre, de a mai fiatalabb generáció is szívesen nyúl örökségéhez.
Somló Tamás sok pályatársával ellentétben rendkívül képzett zenész volt, kisgyermekkorától kezdve több hangszeren játszott – hangsúlyozta Csatári Bence, felidézve: artistaként kezdte pályafutását, amely megadta neki az utazás szabadságát a Kádár-rendszer korlátai között is. Emellett kezdett el zenélni az Omegában 1964-ben, amely nagyjából ebben az időszakban lépett a profivá válás útjára.
"Előfordult, hogy fél évig kint volt Nyugaton artistaként, utána pedig félévet itthon játszott az Omegában" – mondta el a kutató. Megjegyezte: Somló Tamás alapvetően szaxofonozott az együttesben, de kevésbé ismert, hogy ő énekelte először az 1967-es Azt mondta az anyukám, valamint a Kádár-rendszer hű lenyomatát adó Azért, mert a faterod góré című Omega-dalt. Utóbbi az első és egyben utolsó magyar pol-beat fesztivál egyik száma volt.
Csatári Bence kiemelte: az Omega és az LGT mellett Somló Tamás jelentőset alkotott az Atlas, a Non-Stop és a Kex tagjaként is, utóbbi a korszak egyetlen "alternatív", underground együttese volt, amelynek örökségét a Hobo Blues Band vitte tovább.
A Non-Stop együttes 1972-ben elindult az egyik országos tehetségkutató versenyen, és noha a zsűri kiejtette őket, mindenképpen be akartak kerülni a televíziós döntőbe. Somló Tamás ötletére ezért 10 ezer közönségszavazásra használt levelezőlapot vásároltak fel. Végül egy másik zenekar lett döntős, hivatalosan jóval kevesebb szavazattal, vagyis a szervezők egyszerűen elcsalták a versenyt – idézte fel Csatári Bence, aki szerint az eset jól példázza a Kádár-rendszer könnyűzenével kapcsolatos politikáját.
Somló Tamást keddre virradóra, 68 éves korában, hosszan tartó betegég után érte a halál.
(MTI)
Hozzászólások