A debreceni Apolló moziban 2022. április 25-e és 27-e között lezajlott 12. Frankofón Filmnapok keretében az egyik legizgalmasabb, legelgondolkodtatóbb alkotás a Stéphene Demoustier rendezte Lány bilincsben című film volt. A vetítésen jártunk.
Ahogyan azt a film címe is mutatja, a francia mozit kedvelő közönség ez alkalommal egy krimi-drámával találkozhatott. Mégpedig egy fiatal, tizennnyolc éves lány, Lise történetén keresztül, akit egy nyári napon a tengerparton azért tartóztat le a rendőrség, mert állítólag egy buli után meggyilkolta az iskolatárását és barátnőjét, Flore-t. A lány – és vele együtt a családja, az apja, az anyja és a kisöccse ― kálváriájába akkor csöppenünk bele, amikor a letartóztatást követő fél éves előzetes börtönbüntetés, majd némi jogi előkészületi szakasz után a lány bírósági tárgyalása zajlik.
A film így tulajdonképpen nem más, mint a bírósági tárgyalás folyamatának láttatása. Ami azért „becsapós”, mert ha azzal a prekoncepcióval élünk, hogy egy tárgyalás unalmas, akkor nagyot tévedünk. A lány kihallgatása, az apa nyilatkozata, az anya kényszerű vallomása, valamint a jogi személyek – az ügyésznő és az ügyvédnő – kérdései spirálszerűen visznek egyre beljebb, és tartanak folyamatos feszültségben bennünket e korántsem egyszerű bűntény feldolgozása kapcsán. Az ügy bonyolultságát épp a tárgyaláson felmerülő részletek, nüanszok megdöbbentő mivolta adja. Egyfelől bepillantást nyerhetünk egy meglehetősen szabados szexulális életet élő kamaszközösség mindennapjaiba – amelynek Lise és Flora is aktív részese volt -, másfelől azt is végigkövethetjük, hogy Lise családján belül hogyan változtatta meg a viszonyokat a lány vád alá helyezése, egy ilyen súlyos bűnténnyel való azonosítása.
Mindezen folyamatnak a nézőre tett erőteljes hatását a kiváló színészi játék biztosítja. Egyfelől a lányt, Lise-t alakító Melissa Guers részéről, akiről nem elég, hogy eléggé visszataszító tények derülnek ki, hanem ráadásul olyan szenvtelenül, közömbösen nyilatkozik a bíróságon, hogy kételkedni kezdünk az ártatlanságában. Azt az érzesünket, hogy a lány esetleg valóban gyilkolt, az ügyésznőt alakító Anais Demoustier játéka még tovább fokozza: egy „vérprofi” jogi személy nyilatkozatait és kérdéseit halljuk itt, amely profizmus nyilván visszahat a lány megnyilatkozására és hozzállására is. Kettejük „párharca” így igazi pszichodrámává fejleszti ezt a lelkileg amúgy is mindenki számára megterhelő ügyet. És akkor még nem beszéltem az édesanya (Chiara Mastroianni) lelki megrázkódtatásáról: mert az kétségtelen, hogy a lány apját (Roschdy Zem) és a kistestvérét is megviseli ez a tragédia, de ahogyan minderre az anya reagál, az nemcsak meglepő, de nagyon elgondolkodtató is. Hogy mi az anya reakciója, azt persze nem árulom el, ahogy azt sem, hogy végül milyen ítéletet hoz a bíróság. Hogy végül bűnösnek találja-e Lise-t, vag felmenti a vádak alól. A film erőssége, hogy ezt tényleg az utolsó pillanatig nem tudjuk, nézőként is teljesen elbizonytalanodunk, és épp ezért képes végig feszültségben tartani bennünket a sztori.
Ezért a krimit, a lélektani drámát kedvelőknek, és persze a kamasz gyerekkel/gyerekekkel rendelkező szülőknek egyként ajánlom figyelmébe ezt a remek francia filmet.
Gyürky Katalin
Hozzászólások