Ma már rengetegféle coaching közül választhatunk, így mindenki megtalálhatja a számára legideálisabb megoldást a problémái kezelésére. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy lehetőség van állatokat is bevonni a gyógyulási folyamatokba. Szalontai Gréta állatasszisztált önismereti coach kutyás terápiákat tart és elmesélte, milyen fantasztikus eredményeket lehet elérni ezekkel a csupa szív, négylábú segítőkkel. Mint mondja, van amit csak egy állat tud elmondani, ő pedig segít, hogy meghalljuk ezeket.
„Azt, hogy hogyan kell belenézni a kutya által tartott tükörbe, ami rólam szól, és értelmezni az abban látottakat — nem egy tanfolyamon tanította meg nekem valaki. Senki nem magyarázta el, hogy „ha ezt látod, az azt jelenti”…Ezt a saját bőrömön tapasztalva tanultam meg.”
Mit jelent pontosan az állatasszisztált önismereti coaching?
Ez egy élményalapú tanulási forma, ahol az állat – egyelőre csak kutyákkal dolgozom – egyfajta tükörként és közvetítőként szolgál az ügyfél érzéseinek, viselkedéseinek és reakcióinak megértésében. Ha feszültek, idegesek vagyunk, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, a kutya átveszi a feszültséget, vagy lecsatlakozik rólunk, esetleg bohóckodással megpróbálja oldani a helyzetet. Ezzel szemben, ha jókedvűek, lazák, kisimultak vagyunk, az ebek is szívesen becsatlakoznak hozzánk, ők is lelazulnak, jól érzik magukat.
Miben más az állatasszisztált coaching, mint a klasszikus?
A coaching egy támogató folyamat, amelynek célja, hogy segítse az egyént abban, hogy elérje céljait, fejlődjön egy adott területen, és jobban kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. A coach (vagyis a segítő személy) nem tanácsokat ad, hanem kérdésekkel, visszajelzésekkel és strukturált beszélgetésekkel támogatja az ügyfelet abban, hogy saját maga találja meg a válaszait és megoldásait. Az állatasszisztált coachingban az állat – jelen esetben a kutya – is aktívan részt vesz ebben a folyamatban. Az ő reakciói, jelenléte és a vele való interakciók támogatják az ügyfél intellektuális megértését, az önreflexióját, az érzelmi tudatosságát és fejlődését. Emellett testi szinten is hat az emberre, csökkenti a vérnyomást és stabilizálja a pulzust, valamint a testérzetek megélése segíthet felismerni a belső működéseket, és lehetőséget ad a tudatos változásra. A kutya viselkedése, reakciója tükörként funkcionál, azonnali, őszinte visszajelzést ad, mindezt ítélkezés nélkül. Illetve ami még fontos, hogy sokak számára egy állat jelenléte biztonságérzetet nyújt, oldja a hangulatot, és könnyebben megnyílnak az emberek. Van, hogy igazából nem is nekem mesél az ügyfél, hanem a kutyájának, én meg csak ott vagyok, és hallgatom én is. Nekik könnyebb elmesélni a fájdalmas történeteinket.
Miben tudsz segíteni azoknak, akik felkeresnek?
Önismeret mélyítése – tudatosítani az érzelmeinket, szokásainkat, és a testünk visszajelzéseit. Felismerni a minket mozgató belső mintákat. Stresszkezelés, kiégés megelőzése – Az állatok jelenléte nyugtató hatással van az idegrendszerre. Segítenek visszatérni a „jelenbe”, csökkentik a szorongást és segítik a regenerálódást. Kommunikáció és emberi kapcsolatok javítása – saját határaink felismerése és kommunikálása, hogyan lépünk kapcsolatba másokkal, és hogyan hatunk másokra. Önbizalom és önérvényesítés fejlesztése – A kutyával való sikeres kapcsolat és együttműködés megerősíti a saját erőnkbe vetett hitet. A határozottság és empátia egyensúlyát is nagyon tisztán meg tudjuk érezni nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Döntéshelyzetek, életút keresés – döntések bármilyen életterületen (karrier, párkapcsolat, életmódváltás, de akár kisebb döntések is), a cél megtalálni a saját belső iránytűnket. Az állatok rendkívül érzékenyen visszajelzik, ha nem vagyunk igazán összhangban a saját belső hangunkkal. Ez a módszer különösen hasznos lehet azoknak, akik: sokat „agyalnak”, de nehezen kapcsolódnak a testükhöz, érzéseikhez, nehezen bíznak meg más emberekben, de nyitottak az állatokra, vagy természetközeli, élményalapú önismereti fejlődésre vágynak.
Hogyan néz ki nálad egy ilyen személyes találkozás vagy foglalkozás?
Kiválasztunk egy helyszínt, ahol az ügyfél kényelmesen és biztonságban érzi magát, és szívesen eljön a kutyusával. Elsősorban olyanokkal dolgozom, akiknek van saját kutyája, így a mindennapokban is kapják a visszajelzést a kutyustól, nem csak a foglalkozásokon, de lehetőség van az én kutyáimat is bevonni, ha valakinek nincs sajátja. Lehet érkezni konkrét témával, de az is teljesen oké, ha valaki nem tudja még megfogalmazni pontosan, csak van egy érzése, hogy valami nem jó. Ilyenkor együtt keressük meg, mi nem jó és min szeretnénk változtatni. Az első alkalom általában a feltérképezésről szól, de volt már rá példa, hogy az első alkalommal érkezett egy nagy felismerés, ami után már a megoldás is sokkal láthatóbb lett.
Mennyire ismert az emberek körében a kutyás coaching?
Szerintem nagyjából semennyire. Azt sokan tudják, hogy léteznek terápiás kutyákkal asszisztált fejlesztő foglalkozások, illetve sérült felnőtteknek és gyerekeknek foglalkozások. De az állatasszisztált coaching nem különösebben ismert. Olyanról meg nem is tudok, akihez a saját kutyáddal elmehetsz és úgy tudsz részt venni a folyamatban. Persze ez nem jelenti, hogy nincs.
Milyen rendszerességgel vagy meddig szükséges hozzád járni, hogy látványos eredményt érjetek el?
Ez nehéz kérdés, mert szeretem teljesen egyénre szabni a folyamatokat. Általánosságban elmondható, hogy hat alkalommal már nagyon szép fejlődést lehet elérni. Volt, hogy egy alkalom után is már történt egy nagy előrelépés. De ha mélyebb a téma, akkor ahhoz, hogy igazán körbejárjuk, megértsük a problémát, megtaláljuk a jól működő megoldásokat, és be is építsük őket a mindennapi életbe, ahhoz több idő kell. A rendszeresség megint egy érdekes kérdés. Van, aki gyorsabban tudja feldolgozni az érzéseit és szembesüléseit, ilyenkor a heti egy alkalom az ideális, de van, hogy érdemes több időt hagyni erre, ilyenkor két hetente egyszer szoktunk találkozni. Ez is része az első 1-2 alkalomnak, hogy ezekre ráérezzen az ügyfél, mi a jó neki.
Akinek nincs saját kutyája az is felkereshet téged?
Kutya nélkül is felkereshetnek, ha valakit ez a fajta coaching vonz. Szerencsére van két olyan kutyusom, akik nyitottan és kíváncsian fordulnak az emberek felé, így velük is lehet dolgozni, de ők nem képzett terápiás kutyák.
Miért éppen a kutya?
Nagyon mélyen kapcsolódok a kutyákhoz. Azon túl, hogy gyönyörűek, és nagyon jó érzés megsimogatni a puha bundájukat, intelligensek, gondolkoznak, beszélnek hozzánk, akár értjük, akár nem. Elképesztőnek tartom, hogy bár egy másik fajról van szó, mégis néha jobban figyelnek ránk, és jobban látnak minket, mint mi emberek egymást. Megtanulják hogyan működünk, és mindenre reagálnak, de mindezt ítélkezés nélkül teszik. Minél kiegyensúlyozottabbak és békésebbek vagyunk magunkkal, és a világgal, annál boldogabban élnek mellettünk. Úgy gondolom, hogy akinek van egy kutyája, és odafigyel rá, van egy saját kis terapeutája, aki folyamatosan támogat minket, és visszajelzést ad, ha a jó úton járunk.
Hozzád a lovak is közel állnak, miért választottad mégis a kutyát erre a célra?
Alapvetően tervben van, hogy lovakkal is dolgozzak majd, de egyelőre a kutyák azok, akiknek eléggé ismerem a testbeszédét és a működését ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, hogy egyfajta fordítóként oda tudok állni ember és kutya közé, és közvetíteni, mit mondana az állat, ha meg tudna szólalni a mi nyelvünkön. Akkor is, ha nem a saját kutyáimról van szó.
Téged mi indított el ezen az úton?
Nem mi, hanem „ki”. A második kutyám, Jessi volt az, aki mellett megtapasztaltam azt, hogy hiába jártam a kutyakiképző tanfolyamokra, és segítő oktató voltam a kutyaiskolában, vele valahogy mégsem boldogultam. Aztán amikor elkezdtem az önismerettel mélyebben is foglalkozni, Ő szinte egyből reagált rám, és elkezdte visszajelezni, hogy éppen jó vagy nem annyira jó az irány, amerre tartok. Ahogy elkezdtem eszközöket találni a saját feszültségem és a szorongásaim oldására, úgy javult a kettőnk kapcsolata és finomodott a kommunikációnk. Egyre jobban figyelt, és egyre jobbak lettünk együtt. Vagy lehet, hogy ő eddig is pont így figyelt, csak az én kommunikációm tisztult le? Lehet, hogy én kezdtem egyre tisztábban látni és nyitottabban viszonyulni hozzá, és ezért javult a kapcsolatunk? Valószínűleg ez mind közrejátszott abban, hogy igazán harmonikus kapcsolatunk lett. Ő sajnos már nem él, de a mostani kutyáimmal is meg van a „lecke”, hogy kitől mit tudok tanulni, melyikük miben tud fejleszteni, ha odafigyelek rájuk.
Ki tudnál emelni valamilyen sikertörténetet, amire büszke vagy?
Nehéz egy sikersztorit kiemelni. Minden ügyfelemmel együtt vagyunk a folyamatban, az ő sikerük az én sikerem, így nem igazán tudok rangsorolni. A kedvenc pillanataim a nagy „AHA érzések”, ami legtöbbször nem látványos, viszont mélyen megérint. Van egy történet, amit talán azért emelnék ki, mert nagyon tanulságos, és sok hasonló esetem van. Volt egy ügyfelem, aki először nem coachingra jött hozzám, csak sima kutyatréningre. Volt már kutyája, több is, de ez a mostani valahogy máshogy működött. Szépen haladtunk lépésről lépésre, ahogy kell, a kutyus mindent megtanult, de valahogy az együttműködése nem volt az igazi. Jártak rendszeresen, gyakoroltak szorgalmasan, mégis mintha egy fal lett volna a kutya és gazdája között. Meghívtam őket coaching folyamatba, mert úgy éreztem, mélyebben van az ok, és hamar kiderült, hogy valóban így van. A gazdinak saját magával volt „rendezetlen ügye”, ami miatt a kutyával való kapcsolatában nem találta meg a figyelmet, az energiát. Ahogy bogozgattuk a szálakat, kiderült, hogy nem egy nagy konfliktus volt az életében, hanem sok kicsi, amik egymásra halmozódtak, és elnyelték a gazdi energiáját, és életkedvét. Beszélgettünk időmenedzsmentről, öngondoskodásról, konfliktuskezelésről, érzések felismeréséről és mindfullnessről. A folyamat végére nem oldódott meg magától az összes probléma, de teljesen máshogy állt hozzá a gazdi, így a feszítő problémák megoldható feladatokká változtak. Megérkezett a jelenbe, így amikor a kutyával volt, akkor valóban ott volt a figyelme és az energiája, így a kutyája is sokkal szívesebben csatlakozott be hozzá. Ez a foglalkozásokon is nagyon látványosan megjelent, eleinte teljesen lefoglalta magát a kutya bármivel, amit talált. A folyamat végére ez megváltozott, egyrészt bóklászás közben rendszeresen becsekkolt, hogy mi újság a gazdival, és ha épp nehéz érzésekről beszélgettünk, csendben odatelepedett mellénk. Csak hogy ott legyen, ha szükség van rá. És szerintem ez a kutya legnagyobb varázsa, hogy konkrétan vele semmit nem csináltunk, de mégis a puszta jelenlétével és a viselkedésével egyértelműen mutatta a gazdi előrelépését. És a tanulság a történetben, hogy nem kell nagy dolgokra gondolni, nem csak a tragédiák és nagy traumák érdemelnek figyelmet, hanem a mindennapi jóllétünk is. Ha a mindennapokban oda tudunk figyelni, hogy kicsit többet tegyünk magunkért, a kapcsolatainkért, az nagyon sokat hozzáad ahhoz, hogy több olyan napunk legyen, amikor elégedettek vagyunk és jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Korábbi cikkünket Sziklai Emőke proaktív coachcsal itt lehet elolvasni.
Hozzászólások