„Bridget Jones”, mint életérzés nagyon ott van! Izgultam miatta, mert…no, de kezdem az elején.
Egyszer még az előző évszázadban megjelent egy kissé túlsúlyos nő az életünkben, aki minden helyzetben nevetségessé tudta magát tenni, ennek ellenére szerettük, és vele nevettünk, nem rajta. Kicsit olyan volt, mint mi csak mégsem. Bridgetnél soha nem úgy alakultak az események, ahogyan az normális esetben lenni szokott. A könyv is zseniális volt az egyszerű mondataival és a lehengerlő humorával és bár nem így szokott lenni, de sikerült belőle egy kultfilmet készíteni (kettőt mondjuk nem, de arról most ne beszéljünk). A szereposztás páratlanul jól sikerült, Renée Zellweger zseniálisat alakított és kicsit újra beleszerettünk Mr. Darcyba. Csak halkan jegyzem meg, hogy Colin Firthnek ez a második Mr. Darcy szerepe, az elsőt 1995-ben a Büszkeség és Balítélet filmsorozatban Fitzwilliam Darcyjaként alakította, amit – ha megnézzük a filmet- mások sem felejtettek el. A Daniel Clevert alakító Hugh Grant pedig a saját komfortzónájából kilépve szívdöglesztő volt, végre nem bárgyú hősszerelmest játszott. Kicsit hiányzott volna nekem a harmadik részből, ha nem Patrick Dempsey játszotta volna az új szívtiprót, akinek a tekintetét már a Grace Klinikában is imádtam. Mellesleg zseniálisan megoldották Daniel hiányát az új részben.
A fenntartásaim a filmmel kapcsolatban abból adódtak, hogy tudtamm Helen Filding is benne volt forgatókönyv írásban. Reméltem, hogy a filmnek semmi köze nem lesz a harmadik könyvhöz, mely nagyon félresikerült. Amikor megláttam az angol könyvespolcokon, a szívem nagyot dobbant, de miután elkezdtem olvasni a csalódottság elhatalmasodott rajtam. Ennél kiábrándítóbb, szánalmasabb folytatást nem igen írhatott volna senki. Nem csodálom, hogy nálunk jóval később jelent meg magyarul. Mindenképp méltatlan volt az előzőekhez képest. És akkor egyszer csak berobbant a köztudatba, hogy forgatják a harmadik részt. Ekkorra Renée a felismerhetetlenségig plasztikázta magát, Colin megöregedett, én meg joggal tettem fel a kérdést: Mi lesz ebből?
S láss csodát! Egy olyan szórakoztató filmet sikerült készíteni, ami megkockáztatom, még jobb, mint az első. Eltelt tíz év, és látszólag minden ugyanott folytatódik. (Nem tudom mit csináltak Renée arcával, de szerintem épp olyannak nézett ki, mint egy 43 éves, magával szemben igényes, sikeres, egyedülálló nő.) Bridgetnek nincsenek plusz kilói, és pasija, viszont van karrierje, régi és új barátai. Olyan helyzetekbe bonyolódik, amik tényleg viccesek. A poénok nagyon ülnek, és a mellékszereplők egy-egy villanása abszolút emeli a film szerethetőségét. Magyarán egy-egy jelenetnél könnyesre röhögöd magad. Ahogy a trailerben hallottuk, Bridget új hibákat készül elkövetni. A filmben nagyon szépen érzékeltetik, hogy önmagában az, hogy 43 évesen egyedülállóként valaki babát vár, az nem hiba. Maga a babavárás folyamata csak pozitív hangvételben jelenik meg. Nyilván a tény, hogy nem tudja ki az apa, bonyodalmak sorozatát indítja el. Az egész annyira bridgetjonesos. Aztán megjegyezném, hogy bár úgy tűnik Bridget semmit nem változott, nevetséges szituációkba keveredik, bénázik, idétlenkedik és piál, azért van a filmben egy olyan megnyilvánulása, amikor még nekünk is leesik az állunk. Nem tudok elmenni amellett, hogy meg ne említsem Emma Thompson fanyar angol humorral fűszerezett szerepét, ami egyszerűen fenomenális. Szóval, aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik és nem az élet nagy dolgain akar agyalni, annak ez a film lesz a legjobb kikapcsolódás. Csak arra kell vigyázni, hogy miután hazamentél és a gyerekekkel vagy, ne röhögj fel hangosan, egy-egy eszedbe jutó jelenetnél, mert a család furcsán néz majd rád, és úgy fogod érezni magad, mint Bridget Jones, amikor nem jókor volt jó helyen.
Papp Csilla
Hozzászólások