A napokban a hazai mozikban látható, Jan Komasa rendezte lengyel filmdrámának már az első képsorai is megdöbbentőek. Egy javítóintézetben járunk, ahol a fűrésztelepi munkára kényszerített fiatalok, amikor a rájuk vigyázó személy nem látja őket, brutális kegyetlenséggel viseltetnek egymás iránt. Itt él az a Daniel is, aki aztán igencsak sajátos útját választja az intézeti létből való kitörésnek…
Azt gondolom, hogy ha nem Lengyelországban járnánk, Daniel (Bartosz Bielenia) se tudná azt az utat választani, amit. A gyakorlatilag száz százalékban katolikus, a vallásgyakorlást a mi nemzetünknél jóval komolyabban vevő lengyeleknél ugyanis még a javítóintézeti srácok is részt vesznek – nyilván a feléjük irányuló nevelési szándékkal is – istentiszteleteken. Danielékhez is bejár Tomasz atya (Lukasz Simlat) hirdetni az igét, s valóban: akármit is követtek el ezek a fiatal fiúk, az Istenhit, az Isten megbocsátó erejében való bizalom egyértelmű náluk is. Ahogy a mindennapi imádkozás is.
Így Daniel is mélyen hiszi és féli az Istent, s amikor egy idő után kiengedik az intézetből, hogy egy távoli faluba küldjék egy másik fűrésztelepre dolgozni, a falu templomába betévedvén megdöbbentő ötlete támad: azt mondja az ott szolgálatot teljesítő lánynak, Lidiának (Aleksandra Konieczna) és az édesanyjának, hogy pap, s ide küldték szolgálni… Az egyetlen furcsasága a filmnek, hogy senki meg se kérdőjelezi, hogy Daniel igazat mond-e, amikor gyóntatópapja mintájára Tomasz atyának adja ki magát. Lehet, hogy azért nem, mert érkezése kapóra jön a falunak, mivel az idős plébánosnak gyógykezelésre kell mennie, így épp nincs, aki misét tartson, gyóntasson, temessen, stb…
A Bibliát és az istentiszteletek menetrendjét jól ismerő Daniel meglepő könnyedséggel veti bele magát a papi munkába. Sajátosan tartja ugyan az istentiszteleteket, de valahogy mégis közel tud kerülni a „nyájához”… Igen ám, csakhogy a falut egy súlyos teher sújtja. Egy hatfős, a hétvégi bulijukból autóval hazafelé tartó fiatal srácokból álló csapatba egy másik autó sofőrje frontálisan belerohan, s mindenki életét veszti. A fiatalokat méltó módon eltemetik, de a másik autó sofőrjét mint „gyilkost”, nem hajlandók a felszentelt földbe rakni, így a hamvai még mindig az özvegye házában vannak… És ez az a konfliktus, amibe Danielnek nem szabadna beleavatkoznia… Mert gyakorlatilag ez vezet a lelepleződéséhez. De nem egyenes úton, hanem még a fent említettekhez képest is jóval több fordulaton át. Amely fordulatok közben megint csak bibliai párhuzamokat vélhetünk felfedezni: benne lesz az árulás, a cölibátus kérdése és annak be vagy be nem tartása a fiatal „álpap” részéről, s ott van a tamáskodás is, hiszen nem véletlen, hogy a Tomasz nevet választja magának a magát pappá avatott Daniel…
Azt gondolom, hogy épp a vallásos motívumok és a leghétköznapibb események kölcsönös összefüggése, egymásba játszatása a film egyik nagy érdeme. A másik a fim alapötlete: annak ábrázolása, hogy egy „ördögből”, mint amilyennek Danielt a javítóintézetben megismerjük, hogyan változik valaki pár nap alatt „angyallá”, a falu népének segítőjévé, akire tényleg felnéznek az emberek…S aztán, egy újabb hihetetlen fordulattal, hogyan változik vissza megint „ördöggé”, sőt, már-már dühöngő őrültté, akitől még a filmvásznon keresztül is megijedünk.
Felkavaró és elgondolkodtató film tehát Jan Komasa rendezése. Egyáltalán nem szokványos mozi. Ne számítson senki könnyed két órára, aki megnézi, de életre szóló élményre annál inkább. A filmet keressék a debreceni Apolló moziban.
Gyürky Katalin
Képek: index.hu, filmthreat.com, polishfilmla.org
Hozzászólások