Engedjenek meg néhány önvallomásként tálalt tényt, csak a tisztánlátás érdekében: 1. Imádom a P. Mobilt. 2. Schuster Lórántot korszakos jelentőségű figurának tartom. 3. Mély meggyőződésem, hogy mocskot bárhol találunk, az értéket keresni kell.
Épp most olvastam el Schuster Lóránt Kaptafa című alapművét. Alapművét, írom, de nem azért, mert Hemingway legendája megtörni látszik, és megszületett minden idők legnagyobb könyve. Egy hosszú Schuster-monológ ez, egy kissé csapongó, de nagyon tanulságos Schuster-monológ. Azért nevezhető alapműnek, mert ez a konok, lassan 67 éves fickó (remélem, Lóránt, odébb van még a végső kijárat) olyan fiatalos lendülettel mutatja be nekünk a magyar rockzene elmúlt szuszogós-izzadós-hányós-zseniális-durva-habkönnyű 40 évét, hogy szinte felesleges is megemlítenie: ez az élete. Nem olyan valaki mesél a dolgokról, aki egy KICSIT benne volt, esetleg MAJDNEM ott volt, hanem egy olyan ember, aki NAGYON benne volt, és TÉNYLEG ott volt: hiteles a hangvétel, hiteles a hangulat és megdöbbentőek a hőskorszak árnyai – és a fényei is.
Miután én nem voltam ott, nem tudom, Schuster Lórántnak mindenben igaza van-e mondjuk Vikidál Gyula, Hobó, Zeffer András, Póka Egon vagy Nagy Feró kapcsán. Lehet, hogy most nem én leszek az igazság bajnoka, de konkrétan nem is érdekel. Érdekelje Vikidált, Hobót, meg a többieket. Én azt tudom, hogy egyetlen Mobil-koncertről sem távoztam még csalódottan, pedig voltam jó néhány bulin. Én azt tudom, ez a zene tényleg örök és elpusztíthatatlan. Én azt tudom, hogy Schuster nemcsak pofázza, hogy tisztelni kell a közönséget, meg szóba kell állni vele, hanem így is viselkedik. Én azt tudom, hogy Schuster Lórántnak teljesen igaza van akkor, amikor hiányolja ezt a fajta zenét a fősodorból: lassan szinte mindenkivel elhitetik, hogy a klasszikus magyar rockzene halott. Azaz hogy mi is halottak vagyunk. Pedig még élünk. Hallgatjuk a Mobilt, tudjuk, ki volt az a Tunyogi, és elolvassuk a Kaptafát.
Önöknek is ajánlom: ne feledjék, mocskot bárhol találunk, az értéket keresni kell.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások