A diákok sértőnek találják, ezért kikerült a tananyagból az angol nyelven született első erotikus regény a Londoni Egyetemen.
A Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. 1748-ban jelent meg, a szerző, John Cleland azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen csúnya szót sem használva írja meg a történetet, míg az adósok börtönében sínylődik.
A pornográfia újonnan megjelenő formája felháborította a cenzorokat és az egyházat, és úgy tűnik, csaknem 270 évvel később sértőnek találják a "hópehely generáció" tagjai is. A "snowflake generation" kifejezést a mostani évtized fiataljaira használják, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél.
Judith Hawley, aki 18. századi irodalmat tanít a Londoni Egyetemen, a The Times című brit lap hétfői számában azt mondta, a regény a diákokkal való egyeztetés után került ki a tananyagból, pedig évtizedekig szerepelt a fősodortól eltérő irodalmi törekvéseket bemutató kurzusokon.
A professzor a BBC rádióadásában megerősítette, hogy a diákok más művekre is panaszkodtak, köztük Emma Donoghue A szoba című könyvére, egy anyjával együtt fogvatartott kisfiú történetére – amelyből nemrég nagy sikerű film készült -, de még az olyan klasszikusokra is, mint a Lear király.
Utóbbival kapcsolatban a The Times arról kérdezte Judith Hawleyt, hogy a diákok mi kivetnivalót találnak Shakespeare művében. "Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától? Ami a legjobban sérti a diákokat, az a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása" – válaszolta a professzor. Elmondta, érkeztek panaszok Chinua Achebe Széthulló világ című kötetére is, de nem amiatt, ahogyan a nigériai író bemutatja, milyen borzalmas hatást gyakorolt a brit gyarmatosítás egy nigériai törzsre, hanem azért, mert az egyik szereplő veri a feleségét és öngyilkosságot követ el.
A diákok kérésére az 1660 és 1780 közötti "ellenzéki" irodalmat bemutató kurzus olvasmánylistáján szereplő könyvek mellé figyelmeztetést mellékelnek. Ebben emlékeztetnek arra, hogy a 18. századi szövegek néhol a kor kellemetlen előítéleteit tükrözik és a faji előítéletek, a szexuális erőszak és az, hogy az emberek ártottak önmaguknak, része volt az akkori társadalomnak, mint ahogy bizonyos formákban a mainak is. A hallgatókat bátorítják, hogy forduljanak a tanárokhoz, ha aggodalmaik támadnak.
Judith Hawley szerint nem szabad felnagyítani az arról szóló vádakat, hogy a diákok el akarnák fojtani a szólásszabadságot az egyetemen. "Reméljük, hogy sikerült egyensúlyt találni, és bátorítani tudjuk a bonyolult kérdésekről szóló párbeszédet, anélkül hogy megnehezítenénk azon diákok dolgát, akiknek esetleg kifogásaik vannak – fogalmazott a professzor a tanagyagra utalva.
(MTI)
Hozzászólások