Vasárnap kezdődik a COP26 klímacsúcs.
A klímaváltozás lassan olyan gyakori szóvá válik a mindennapi beszédben, mint az igen vagy a nem. Bárcsak ne lenne így. De sajnos a környezetünket érintő problémák mindegyike erre a jelenségre eredeztethető vissza, melynek egyik fő oka az ember és a környezetterhelő életmódja.
Vasárnap kezdődik az ENSZ immár 26. klímakonferenciája, a COP26 a skóciai Glagow-ban, ahol a nagyhatalmak vezetői igyekeznek kompromisszumot kötni országaik karbonkibocsátását illetően egy élhetőbb jövőért és bolygóért. A közös, megújított és akár szigorúan szankcionált cselekvési tervre szükség van, hiszen hiába a Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, melyet 195 ország írt alá, hiába az unión belüli -látszólag egységes- kibocsátáscsökkentő cél, nem történt érdemi változás a felmelegedés jelenlegi mértékének stabilizálásáért (ha már megállítani nem lehet).
A BBC News-ra hivatkozva az MTI nemrég azt közölte, hogy
a G20-ak országaiban tavaly a pandémia miatti leállások következtében 6 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, de idén 4 százalékkal nőni fog. Kínában, Indiában és Argentínában meg fogják haladni a 2019-es karbonkibocsátási szintet. A jelentés szerzői kiemelték, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használata aláaknázza a globális hőmérséklet csökkentésére tett erőfeszítéseket.
Ha a koronavírus okozta otthonmaradási hullám sem tudott lassítani a kibocsátás tempóján, akkor mi fog? Drasztikus, szankciót maguk után vonó egységes lépések, melyek a gazdasági érdekekkel állnak szemben?
A COP26 konferencia fő célja, hogy olyan lépésekben állapodjanak meg az országok, amelyekkel meg lehet akadályozni
a 1,5 Celsius foknál nagyobb hőmérsékletnövekedést.
Most tartunk 1,1 Celsius fokos emelkedésnél. Az MTI által hivatkozott, 16 kutatószervezet által összeállított jelentés kitér arra is, hogy
a G20-ak szénfelhasználása az előrejelzések szerint idén 5 százalékkal fog növekedni. Kína a növekedés mintegy 60 százalékáért felelős, de a az Egyesült Államokban és Indiában is nő a szénfelhasználás. A földgáz felhasználása a G20-aknál a 2015 és 2020 közötti időszakban 12 százalékkal nőtt.
A gazdaság tehát – lerázva magáról a covid19 okozta első sokkot- ismét felfelé ível, a termelés szinte minden országban újult erővel robog, ami a környezetre rótt terhekben is megnyilvánul. A jelentés értelmében persze nem lehet kizárólag elmarasztalni a nagyhatalmakat, némi pozitív tendencia azért megmutatkozott a tavalyi statisztikákban.
A G20-aknál nőtt a nap- és szélenergia felhasználása, tavaly rekordmennyiségű új kapacitást telepítettek. A megújuló energiaforrások jelenleg az energia 12 százalékát adják, míg 2020-ban még csak 10 százalékot tettek ki. Az országok többsége elismerte, hogy a század közepére ki kell tűzni a nettó zéró kibocsátási célt. A csoport valamennyi tagja elfogadta, hogy a glasgow-i konferencia előtt új, 2030-ig szóló szén-dioxid-kibocsátási terveket tesznek le az asztalra. Kína, India Ausztrália és Szaúd-Arábia azonban még tartozik ezzel. A várakozások szerint Kína és India leteszi nemzeti tervét a glasgow-i konferencia előtt, ami sokat lendíthet az 1,5 Celsius fokos cél elérésén.
Vasárnap tehát kezdetét veszi a klímacsúcs, a politikai erőtér zúgolódik, egyeztet, ígéreteket tesz. Mindez persze még kevés ahhoz, hogy a gyakorlatban is kivitelezhetőek legyenek a törekvések.
A felelősség minden egyes országot terhel, és mindannyiunknak ki kell vennünk a részünket. Mert a klímaváltozással kapcsolatban a világ egy emberként fog sikerrel járni vagy elbukni.
fogalmazott Alok Sharma brit képviselő, a COP26 klímakonferencia soros elnöke.
Ferenc pápa is megszólalt a konferencia kapcsán: hatékony intézkedéseket kért a résztvevőktől, szerinte az éghajlatváltozás okozta válság ellen radikális döntésekre is szükség lehet. A BBC rádiójában egy előre rögzített felvételben a katolikus egyházfő kifejtette azt is, hogy
a világ sorsa iránti közös felelősségvállalás megújítására van szükség, tekintettel a klímaváltozás és “a közös otthonunk leépülése” jelentette példátlan fenyegetésre.
Erre a válságra lehet elszigetelődéssel, protekcionizmussal, mások kizsákmányolásával is válaszolni, de meg lehet látni benne a tényleges változás esélyét is.
Hozzászólások