Az idei Kossuth Lajos téri állami megemlékezésen történtek mellett el lehet ugyan menni szó nélkül is, de úgy érzem, néhány sor erejéig érdemes félredobni a manapság mindent átitató közönyt, s írni róla néhány gondolatot.
Idén csak fütyörészés-sípolás volt, az ész és vég nélkül sípolók összecsaptak néhány idősödő emberrel. Jelentéktelen semmi az egész, mégis ettől hangos minden. Nem 1956-ról beszélünk, nem a hősökről, az áldozatokról, az emlékekről, nem a háláról szól, hanem néhány viselkedészavaros teljesen indokolatlan és értelmetlen, súlytalan vergődéséről. Az egyik orgánum mossa a sípolókat, a másik bitófára küldené őket: én egyiket sem teszem. Merthogy verekedni sem szép dolog, ugyanakkor mások emlékezését, ünnepét, programját elrontani senkinek nincs joga és felhatalmazása. Akik ugyanis Orbánra voltak kíváncsiak (tökmindegy, miért), azok vélhetőleg szerették volna meghallgatni őt, akik meg nem, azoknak semmi joguk ebbe belerondítani. Ez persze pártszimpátiától függetlenül vonatkozik arra is, aki esetleg korábban ellenzékként sípolt, fütyölt, provokált, vergődött.
A demokrácia ugyanis nem erről szól, kormányt buktatni síppal, dobbal, nádi hegedűvel nem lehet. Kormányt buktatni a szavazófülkében kell. És ezt megtehetik a mindenkori sípolók is, szépen, csendben eljöhet minden sípoló ideje, de azt ki kell várni türelemmel, méltósággal. Az az alkalom majd erről fog szólni, október 23-a viszont teljesen másról kell(ene) hogy szóljon.
De nem nagyon szólt másról. Budapesten legalábbis egyáltalán nem erről szólt, s ezzel az a baj, hogy egy ilyen vízfejű, Budapest-központú országban a tiszta szívvel emlékezők ünnepét is sikerült elcsúfítani. Lényegmegkerülés, belemagyarázás, aktuálpolitika, hőbörgés, bunyó: ezek azok a benyomások, melyek onnan „lejöttek” vidékre, s már oda is a tisztelet, a főhajtás, a hála, az alázat, amit e napon vidéken magunkba szívhattunk.
Szóval, mielőtt kritikával illetjük akár a sípolókat, akár a görbe bottal verekedő időseket, illessük kritikával politikusainkat is, jöjjenek azok bármely oldalról. Ha pedig sípolunk, akkor sípoljon mindenki egyszerre egy politikamentes emlékezésért, egy mocskolódástól mentes nemzeti ünnepért. Megérdemelnénk.
KB










Hozzászólások