Az elmúlt hónapokban ugyanis szinte semmi nem szól olyanról, hogy hány öreg esik rablás, rablógyilkosság áldozatául, hogy helytelenül közlekedő társaink miatt családok halnak ki, hogy hetente potyognak ki kisgyermekek emeleti lakásokból, hogy néha hosszú a fájó várólista, hogy intézményesítve, legalizálva van a hálapénz rendszere, hogy lopják a tárcákat, a krumplit, a dísztárcsát, s mindent, amit találnak. Arról sem nagyon szólunk, hogy valójában ipari hulladékoknak álcázott moslékokkal mérgeznek minket a boltok, hogy drága a tankolás, hogy sokba kerül a fűtés, de még arról sem, hogy van rezsicsökkentés, s hogy milyen gyönyörűek is a magyar lányok. Egyszerűen valahogy kezdjük elfelejteni, hogy ez még mindig az az ország, ahol egy iszonyatosan széles tömeg számára – idegenektől függetlenül – kemény az élet, s épp azon gondolkodik, hogy fűtsön, vagy felöltözzön-e jobban.
Egyet biztosan tudunk, s ez megnyugtat. Soros egy gci. Állítólag. Fingom nincs, ki ő, de azt mondják, azt tanultam róla, hogy most ő a főgci. Mindenesetre látens vagy nyílt törekvéseivel megoldott minden egyéb itteni problémát, mindent elfeledtetett mindenkivel. Olyan szinten, hogy kicsiny országunk túllépett a fentebb említett totálisan lényegtelen, demagóg problémákon.
Most Soros a gci. Én is lehetek az. Csak egy nagy baj van szerintem: túl sok itt a gci.
KB
Hozzászólások