71 éves korában, hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után elhunyt Koncz András Munkácsy-díjas festőművész. A hírt Hajdu András műkritikus osztotta meg közösségi oldalán.
Mint írta: „Annak idején, a nyolcvanas évek első harmadában festményei pop-os, ironikus gesztussal fordultak a sztárság fogalma, egyáltalán a média-jelenségek felé, s ebben a tekintetben Koncz András a magyarországi festészetben az úttörők közé tartozott. Az évtized második felében az új szenzibilitás tendenciájának egyik legismertebb alakja lett, s munkái az idézet, a kisajátítás, a szerep-vállalás, a jelentés-átvitel eszközeit gazdagon kihasználták. A kilencvenes évek elejétől máig festményei – majd az azok alapján készült áttört, levegős, síkban tartott fém kivágásai – a talált mustra (egy már-már érzékien dekoratív, úgynevezett francia-mintás tapéta) közhelyes, fin-de siecle hangulatot árasztó képi világát ütköztették az egyetemes festészet-, meg építészettörténet alapműveivel, a toposszá, következésképpen lassan elcsépeltté lett klasszikusokkal, s a feszültség a két réteg között érdekes következtetésekre adhatott-adhat alkalmat.”
Koncz András 1953-ban született Budapesten. 1974–1980 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ebben az időszakban a Rózsa kör tagja volt. 1986-ban Stúdió-díjat kapott. Az 1980-as években csatlakozott az újfestészeti irányzathoz, s rendszeresen részt vett a mozgalom hazai és nemzetközi kiállításain. Az 1990-es években több évet töltött ösztöndíjasként Cismarban illetve Rómában. 1998-ban az Ernst Múzeum, 2002-ben a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum rendezett több évtized munkásságát bemutató kiállítást számára. – írta honlapján a Ludvig Múzeum.
Hozzászólások