Török Zoltán november 13-án mutatta be legújabb természetfilmjét Változó vadon – Az én Északom címmel, egy közönségtalálkozó keretein belül az Apolló moziban. A rendező nevéhez olyan nagy sikerű alkotások köthetőek, mint a Vadlovak – Hortobágyi mese, valamint a Vad Magyarország. Családjával évek óta Svédországban él, legújabb filmjével pedig Skandinávia világát ismertette meg a közönséggel.
A filmet a Kertész Mihály teremben vetítették le este, a mozi pedig tele volt érdeklődőkkel. Kicsik és nagyok egyaránt eljöttek, akár családilag is, szinte nem is maradt üres hely. Miután a moderátor köszöntötte a vendégeket, egyből a film vetítésével kezdtek, amit az első sorból tudtam végignézni. Török Zoltán három évig forgatta a filmet, amely meg is látszott a végeredményen, ugyanis gyönyörűen lett elkészítve. A zene illett a képsorokhoz, és sokat hozzáadott az élményhez. Rengeteg különböző állatról és tájról készültek felvételek, a két különböző narrátor pedig – melyek közül az egyik maga a rendező – igazán személyessé tette a közönség számára a természetfilmet. Az utóbbihoz az is hozzásegített, hogy betekintést nyerhettünk Török Zoltán családjának svédországi kirándulásaiba, rajtuk keresztül pedig érzékelhető és átélhető volt az egész film fő témája: a változás.
A film sok fontos mondanivalót és gondolatot közvetített, melyek közül engem a leginkább az a mondat fogott meg, hogy „Az ember természet iránti vágyával akár ellene is cselekszik”. A rendező bemutatott olyan helyszíneket is, amelyek a közeljövőben teljesen el fognak tűnni, akár természeti okok, akár emberi beavatkozás miatt. A legtöbb természetfilmmel ellentétben arra is törekedett, hogy mindent úgy mutasson be a közönségnek, ahogyan valóban kinéz, így tehát azt sem rejtette el, amikor az állatok fülén látszottak az emberek számára szükséges jelölések, de azt sem, amikor egy állatfaj éppen az emberek segítségével volt képes a túlélésre.

A film utáni közönségtalálkozót Heller Zsolt esszéista, folkesztéta vezette, és Török Zoltánnak lehetett feltenni kérdéseket. A moderátor rendkívül jól irányította a beszélgetést, ugyanis egyszer sem volt kínos csend, még akkor sem, amikor a nézőknek éppen nem volt kérdése. Ettől azonban nem igazán kellett tartania, ugyanis záporoztak a rendező felé a különböző észrevételek, ő pedig készségesen válaszolt mindenkinek. Beszélt a filmtechnikai részletekről, sok érdekes történetet elmesélt a forgatásról, de természetesen szóba került a film üzenete is, valamint a karrierjének alakulása, a magánélete.
A film és a közönségtalálkozó annak ellenére volt képes megfogni engem, hogy én személy szerint nem rajongok a természetfilmekért, Skandinávia viszont mindig is nagyon vonzott. Ezen az eseményen viszont egyáltalán nem unatkoztam, és utána még sokáig gondolkoztam azokon, amiket láttam és hallottam. Tökéletes program volt, és aki csak egy kicsit is érdeklődik Svédország iránt, annak érdemes megnéznie a filmet, mert biztosan nem fog csalódni benne.
Fazekas Lili
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány alapszak másodéves hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.










Hozzászólások