Ha a jogainkról kérdeznének minket, fel tudnánk sorolni azokat, melyek alapvetőek és mindenkit megilletnek? Észrevesszük, ha egy szituációban ezek sérülnek? Megfelelően tudjuk védeni jogainkat? Dobos Jánossal, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével feszegettük ezeket a kérdéseket az emberi jogok világnapja kapcsán.
Ma van az emberi jogok világnapja. A dátumválasztás egy jeles évfordulóval esik egybe, hiszen 1948.december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. A nyilatkozat 30 cikket foglal magába, mely a mindenkit megillető jogokat tartalmazza. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:
Mindenkinek joga van,
- az élethez, szabadsághoz, biztonsághoz;
- a művelődéshez;
- a kulturális életben való részvételhez;
- a magántulajdonhoz;
- a védelemhez a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
- a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságához;
- a vélemény és kifejezése szabadságoz.
Egy ilyen hosszú múltra visszatekintő nyilatkozat elemeivel vajon tisztában van mindenki? Gyakran halljuk a „jogom van” kifejezést, de megfelelő ismereteink is vannak ehhez a frázishoz?
- Dobos Jánost, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökét arról kérdeztem, hogy mennyire ismeri egy átlag ember a jogait?
A nyilatkozat 1948-ban látott napvilágot, tulajdonképpen válaszként arra a rettenetes pusztításra, amivel a második világháború járt. Egyértelmű szándéka az volt, hogy ilyen szörnyűség soha ne történhessen meg újra az emberiséggel. Leszögezi, hogy az embernek 30 alapvető joga van, de ha elmennénk az utcán és megkérdeznék az embereket, hogy mik az alapvető emberi jogaik, szerintem nagyon kevesen lennének, akik meg tudnának nevezni párat annak ellenére, hogy természetesnek tartott dolgokról van szó.Talán pont azért, mert természetesek, sokan nem gondolják, hogy ezek jog által biztosított dolgok a számukra.
Az emberi jogok nyilatkozata
A nyilatkozat a legtöbb nyelvre lefordított dokumentum lett a világon. Több szakember kiváló munkájának köszönheti az utókor. A szövegezés John Peters Humphrey kanadai jogász és emberjogi aktivista, René Cassin francia bíró, Eleanor Roosevelt egykori First Lady, Charles Malik libanoni diplomata és P. C. Chang kínai professzor érdeme. Az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag megszavazta, de nyolc ország – a szovjet blokk és Szaúd-Arábia – tartózkodott a szavazástól.
A nyilatkozat 30 cikkbe szervezi az emberi jogokat, melynek polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális kategóriái vannak. Ezek születéstől kezdve megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. A nyilatkozat nem bír a törvény erejével és jogosultságaival, így inkább erkölcsi, diplomáciai szempontból irányadó. A nyilatkozat az alapját képezi két, kötelező erejű ENSZ-egyezménynek (Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya; Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya), melyeket 1966. december 16-án fogadott el a Közgyűlés.
- Ön szerint mi változtathatna ezen?
Szerintem nyugodtan lehetne az iskolában is tanítani az emberi jogokat, így megismernék, hogy mik azok a dolgok, hogy mik azok a dolgok, amik őket megilletik, később pedig hatékonyabban, jobban tudják védeni azokat bizonyos helyzetekben, vagy hamarabb tudnak segítséget kérni ehhez.
- Pszichiátriai betegegeket képviselnek. Gyakoribbak a jogsértések a mentális betegséggel élők esetében, vagy úgy egyáltalán az egészségügyben?
Az egészségügy eleve egy olyan szegmens, ahol fokozottan kell figyelni az emberi jogok betartására, hiszen a beteg kiszolgáltatott helyzetben van. A pszichiátriákra ez hatványozottan igaz, hisz az elmeállapota kérdőjeleződik meg jogosan, vagy épp nem jogosan, ezzel pedig az illető nem mindig tud érdeket érvényesíteni, vagy kilépni egy szorult helyzetből. Ingyenes jogsegélyszolgálatot működtetünk az ilyen betegeknek lassan 27 éve, és azt tapasztaljuk, hogy visszatérő probléma az olyan jogsértés, mint a kényszerítés a pszichiátriára való beszállítás miatt, megalázó bánásmód, túlgyógyszerezés, de dolgoztunk szexuális bántalmazással kapcsolatos ügyön is. Ezek nagyon tudják sérteni az alapvető emberi jogokat, többsége megtörténik még ma is.
- Körülbelül az esetek hány százaléka jut el a jogsegélyig?
Gyakran szoktam azt érezni, hogy ami hozzánk eljut, az csak a jéghegy csúcsa, és sok olyan eset is történik, ami nem lát napvilágot, nem kérnek segítséget, nem emelik fel a hangjukat a szereplők. Tény az is, hogy pont egy ilyen pszichiátriai esetnél nehéz bizonyítani a jogsértéseket, szakmai indokokkal is lehet az emberjogi szempontokat hátráltatni.
- Gyermekek esetében mennyire gyakoriak a jogsértések?
Ha a gyerekeket nézzük, akkor kétféle csoportba oszthatjuk a jogsértéseket: A szokványos, pszichiátrián történő jogsértésekre, illetve a pszichiátriai diagnózisra hivatkozott jogsértésekre. Itt gondolok a figyelemzavaros, vagy hiperaktív gyerekeket ért kirekesztésre, megbélyegzésre. Ők duplán kiszolgáltatottak az életkorukból és meglévő nehézségeikből adódóan, ezért rájuk különösen odafigyelünk. Az biztos, hogy ezeknek az ügyeknek a hozzánk kerülése attól is függ, hogy a szülő mennyire tájékozott a gyermekét megillető jogokkal kapcsolatban, mennyire tudatos, illetve mennyire szeretné a valós problémát kezelni és nem csak a tüneteket megszüntetni. Jellemző az, hogy ezen a területen is szükség van ismeretterjesztésre. Az alapítványunk egyébként egy kampányt is folytat a tanulási nehézségekkel élő gyermekekkel kapcsolatban. Manapság ezeket a jelenségeket pszichiátriai kórképeknek, zavaroknak nevezik, medikalizálnak egy olyan dolgot, ami gyakran nem orvosi probléma és megbélyegzi a gyermeket, ez pedig sok esetben gyógyszerszedéssel jár együtt, amik azért komoly mellékhatásokkal bíró szerek, a mentális tünetek tompítására és nem a probléma megoldására alkalmasak csak, viszont függőséget is tudnak okozni. Ezekről folytatunk egy felvilágosító kampányt, hogy a szülők és pedagógusok ismerhessék a legfontosabb adatokat– sok a félrevezető információ ezen a területen- ezek ismeretében pedig a szülő megfelelően mérlegelhet.
A hiperaktivitással kapcsolatos indokolatlan gyógyszerezés problémáját Dobos János, korábban az Alföld TV Kontent című műsorában részletesebben is bemutatta. A műsort itt érhetik el:
Az emberi jogok tehát – legyenek bármilyen természetesek és maguktól értetődőek- sérülékeny dolgok. Akár az utcán, akár az iskolában vagy munkahelyen, akár egy kiszolgáltatott vizsgálat közben is sérülhetnek. Minderre azonban van megoldás: jogaink pontos ismerete, azok érvényesítése, illetve jogsértés esetén jogvédő szervezetek felkeresése jogsegélyért. Vigyázzunk ezekre a törékeny előnyökre, melyek szabadabbá, könnyebbé, élhetőbbé teszik az életünket.