A Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. a Déri Múzeummal, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárával valamint a Debreceni Fotóklubbal „karöltve” 2017. április 12-étől május 7-éig a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében ad otthont a száztíz éve született fotográfus, a Debreceni Fotóklub alapító atyja, Aszmann Ferenc életmű-kiállításának. A kiállítást a város vezetősége, valamint a fent felsorolt intézmények képviselői sajtónyilvános esemény keretében nyitották meg.
A Bényi Árpád-terem romantikus hangulatáról azonban az este folyamán nemcsak a kiállított fotók, hanem Homonna Nóra és Steuer Tibor balett-művészek nem kevésbé romantikus tánca is gondoskodott: a képek keltette miliővel egyező gyönyörű mozdulataik méltó felvezetései voltak az Aszmann Ferenc munkásságát köszöntő és éltető beszédeknek.
A város képviseletében ezúttal Szentei Tamás, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális Osztályának vezetője osztotta meg a gondolatait a jelenlévőkkel. Szentei hangsúlyozta: a város napjához kötődik a kiállítás megnyitója, amely azelőtt a művész előtt tiszteleg, aki Debrecent Brazíliával köti össze, hiszen 1944 után a fotográfus az új hazáját már egy másik földrészen és egy másik kulturális közegben találta meg. ’44-ig azonban abból a debreceni miliőből táplálkozott, amely az I. világháborús időket leszámítva gazdag kulturális élettel és polgári létformával bírt. Aszmann születésének évében, 1907-ben ugyanis Debrecen már százezres lélekszámú nagyváros volt, a térség piaci és gazdasági központjaként funkcionált, s erről az állapotról – mi több, az akkori öltözködési stílusról, kávéházi kultúráról – már akkor rengeteg fotó készült. Sőt, már volt kötete is a fotográfiának, Műkedvelő fényképezők címmel. S az I. világháború borzalmai után Aszmann is nagyban segítette Debrecen kulturális életét: 1931-ben megalakította a ma is működő Debreceni Fotóklubot, 1932-ben volt alkalma Bartókkal is találkozni, aki akkor már másodjára lépett fel a városban. S bár a II. világháború végén a művész külföldre kényszerült, a város felelőssége, hogy a fiatalabb nemzedéket is megismertesse ezzel a páratlan életművel, amire most ez a kiállítás remek alkalom.
Szentei köszöntője után Szakolczay Lajos irodalomtörténész, műkritikus szavait hallhattuk Juhász Árpád tolmácsolásában. Az Aszmann művészetéhez illő szintén művészi szövegében, amelynek Az izgató szépség romantikája címet adta, Szakolczay a fotográfus legfőbb témáját: a nőt, a női test fotózását emelte ki. Azt, hogy a nő hogyan dicsőül meg Aszmann lencséjén keresztül. A fotográfus ugyanis a szépség rabja volt, ezt kívánta lencsevégre kapni, s ennek érzékletetéséhez nem félt érzelgősnek, romantikusan túlburjánzónak lenni. Megmutatni a férfi vagy a férfiak alulmaradását ezzel a női varázslattal szemben: erről tanúskodik például a Párbaj című kép, vagy a női szem férfiakat megbabonázó jellegéről a Hipnózis. S miközben elmerülünk ezekben a „fényoázisokban”, nem is sejtjük, hogy Aszmann nemcsak a fotográfiában alkotott nagyot. Remek festő, s sportlövő is volt egyben.
Máthé András fotóművész, a Debreceni Fotóklub elnöke, miután megköszönte a társintézményeknek a kiállítás lehetővé tételét és létrejöttét, a tárlók beosztásáról beszélt: az egyébként a Déri Múzeumban őrzött Aszmann-anyagon kívül ugyanis a terem egy kisebb falán Aszmann kortársainak képeivel is találkozhat a látogató: a teljesség igénye nélkül bepillantást nyerhetünk például Vadász György, Gervai Tamás, Tőkés Ilona, Berzéki Sándor Hapák József műtermi és műtermen kívüli portréiba. Egy kis vitrinben Aszmann Brazíliában készült családi képei láthatóak, míg a terem hátsó részében kortárs alkotások találhatók: válogatás a Kölcsey-ösztöndíjas Debreceni Fotóklub képeiből. Igazi kuriózumként pedig Bacsó Alexandra balett-művész fotóalbumát is megtekinthetik a látogatók, amely egyébként családi tulajdonban lévő gyűjteményt a művésznő fia, Kövér Ákos bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Máthé András a tárlat bemutatása közben arra is kitért, hogy Aszmann központi témái között nemcsak a női test leképezése, hanem a háborúellenes tematika is jelen volt, amelyről itt például A soha többé háborút, A háború ilyen és a Téboly című fotók tanúskodnak.
Aki kedvet kapott ahhoz, hogy ebben a „fényoázisban” megmártózzon, az látogasson el a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termébe az ingyenesen megtekinthető fotókiállításra.
Gyürky Katalin
Hozzászólások