Sokan felhördülnek, ha valaki egy temetésen vagy épp elhunyt szerette sírjánál készült szelfit oszt meg a közösségi oldalán. Tóth Mihály, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint azonban ez is része lehet a gyász feldolgozásának.
A temetési szokások az utóbbi években világszerte jelentős változáson mennek keresztül, amelyek, mint minden más területen, szintén a társadalmi értékek, gazdasági tényezők és technológiai fejlődés változásait tükrözik. A temetések ma már egyre inkább személyre szabottak, megidézve az elhunyt életét és preferenciáit.
Megfigyelhető tendencia, hogy világszerte egyre többen választják a hagyományos temetés helyett a hamvasztást, amit többek között a költségek, környezeti aggodalmak és a vallási vagy kulturális normák változása indokol. A technológia is egyre nagyobb szerepet játszik a temetési tervezésben és a gyászban. Az online emlékezési szolgáltatásoktól kezdve a digitális vendégkönyveken át, a temetések élő közvetítéséig, a technológia segít abban, hogy a szeretteinkkel való búcsúzás ne csak a temetőben legyen lehetséges.
Az elmúlt években Magyarországon is jelentős változás történt a temetési szokásokban, a hagyományos koporsós temetések helyett a hamvasztás felé történő elmozdulással.
A temetés minden ember életének utolsó szertartása, amely az életét ünnepli. Azt az időt, amit a földön kapott, és amely során számtalan élményben, örömben és olykor bánatban osztozott szeretteivel. A halál a test végességét és a szereteten át a lélek halhatatlanságát mutatja meg. Minden fájdalmunk ellenére ezt ünnepeljük: az elhunyttól kapott szeretetet és a közös időt
fejtette ki Tóth Mihály, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze.
Ma már egyáltalán nem ritka jelenség, hogy valaki szelfit készítsen elhunyt szerette sírjánál vagy temetésén. A szelfik pszichológiai hatásai azonban sokrétűek. Egyes tanulmányok szerint a gyakori szelfi-nézegetés bár csökkentheti az önértékelést és az élettel elégedettséget, ugyanakkor önképünk megosztása a közösségi médiában az önmagunkról alkotott képünk és az önértékelésünk szempontjából fontos lehet.
A lelkész szerint a gyász feldolgozása mindenkinél más. „Sokan érzelmileg intenzív időszakot élnek át, amelyben számos, akár ellentmondó érzést is tapasztalhatnak, mint például harag, bűntudat, magány, szomorúság, vagy a szeretett személy iránti vágyakozás. A gyász ugyanis egy tanulási folyamat, amely során egy új életet kell megtanulnunk az elvesztett szerettünk nélkül. Egy temetésen készült szelfi pedig összekötheti ezeket. A képek, amelyeket ilyenkor készítünk, örök emléket hagynak a szeretett személyről és a temetésről, segítve ezzel az emlékek felidézését.”
A gyász feldolgozása során ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy újra átéljük és feldolgozzuk azokat az érzéseket, amelyeket a temetésen éltünk át. Ezenkívül a közösségi média platformokon való megosztás lehetőséget ad arra, hogy megosszuk érzéseinket, gondolatainkat és emlékeinket másokkal, ami szintén segíthet a gyász feldolgozásában. A szelfik készítése a temetéseken tehát nem csak az emlékezés új formája lehet, hanem egy eszköz is a gyász feldolgozásában.
Forrás: Koczka Máté
Hozzászólások