Zsibong a tömeg, fütyül a kalauz, berreg a csengő, csukódik az ajtó, s mindenki izgatottan figyeli, ahogyan útjára indul az irodalmi nosztalgia járat a Nagyállomásról, végig az 1-es villamos vonalán.
Az irodalom nosztalgikus világába a Debreceni Református Kollégium muzeológusa, dr. Keczán Mariann kalauzolta el az utasokat, aki a tankönyvek tényszerű közlésitől elrugaszkodva mutatta be nagyjaink olykor bohém életét.
Az indulást követően egyből felidéztük Petőfi vasútállomás melletti, egykori szálláshelyét, s kiderült, milyen párbaj miatt kapott Ady háromnapi elzárást Szegeden. Elhaladtunk Fazekas otthona, a Piac utca 54. szám előtt is, melyen a Ludas Matyi jelenetével díszített tábla őrzi emlékét. Láthattuk Szabó Lőrinc órás-ékszerészének helyét, ahol várta, hogy belépjen az ajtón az óriás. Megtudhattuk mi keltette fel a Kaszanyiczki üvegkereskedés könyvelő kisasszonyának, Kiváncsi Ilinek érdeklődését, ugyanis ezt a kérdést tette fel a szerkesztőségnek: miért ilyen szomorúak Ady versei?
Az Aranybikánál járva beköszöntünk Móricz Zsigmondnak a 218-as szobába, s arra is fény derült, hogy miért írta kézzel a Pillangót, a Sestakertben, valamint, hogy Fazekas harmadfokú egyenlettel számolta ki, mennyi téglára van szükség a Nagytemplom újraépítéséhez, s benézhettünk Szabó Lőrinc szerelmének, Dienes Kató villájába is.
A Nagyerdőre kiérve, gyalog folytattuk kalandozásainkat a Medgyessy sétányon, ahol további érdekes történetekbe botlottunk, például kiderült, hogyan került ki a Nagyerdőre a Dobos pavilon, vagy, hogy épp innen loptak tűzifát Arany Jánosék, mert kevés volt a tűzrevaló.
Tóth Árpádról is megtudtuk, hogy kétméteres kaput ugrott át, azért, hogy láthassa szerelmét, az Aranybikában pedig ingyen koszton tartották, akárcsak hű barátját, Oláh Gábort.
Sétánk végére érve, ismét felhangzott a fütty, búgott a csengő, zárultak az ajtók, elindult nosztalgia járatunk, s zötyögve, csörögve búcsút intettünk régi barátainknak, a kávéházak füstös levegőjének, a zsúfolt szalonok alkotni vágyó fiataljainak, régi nagyjaink buja életének.
Pénteken 11:30-kor pedig újra „Sínen az irodalom.”
Fotók és szöveg: Sárdi-Kopányi Györgyi
Hozzászólások