Mint arról a HajduPress is beszámolt az elmúlt hétvégén, a Interfencing Debrecen SC 17 éves vívóját, Battai Sugár Katinkát is a soraiban tudó magyar női kardválogatott negyedöntőbe jutott a budapesti világkupaversenyen, ennek köszönhetően a magyar csapat indulhat a tokiói olimpián.
A mieink a Márton Anna, Pusztai Liza, Katona Renáta és Battai Sugár összeállításban érték el az óriási sikert. Mindez azt jelenti, hogy a cívisvárosi vívónak nagyon jó esélye van arra, hogy kiutazhasson az ötkarikás játékokra.
A debreceni tehetséggel egy hónappal ezelőtt beszéltünk, a olimpiai kvalifikáció kapcsán pedig most Sugi édesapját, Battai Istvánt, a Debreceni Napraforgó Waldorf Iskola táncpedagógusát, vőfélyt és népzenészt kérdeztük érzéseiről és a szereplés hátteréről.
Mivel Istvánnal gyerekkorunkban sok nyarat végigcsavarogtunk, ezúttal az interjút tegező formában ejtettük meg.
„Sportszülőként” hogyan éled meg, hogy ekkora sikert ért el a gyerek?
Battai István: Végtelenül boldog vagyok, mert látom, hogy mennyire élvezi a vívást. Az edzésre járástól a versenyig mindent, és számomra ez a legfontosabb!
Annak idején miért éppen a vívásnál kötött ki Sugi?
Kisiskolás volt még, amikor nagymamája tanácsolta, hogy megpróbálkozhatna ezzel a sportággal. Elvittük edzésre, és egy pár alkalom után egyszerűen beleszeretett a vívásba, azóta is imádja.
Már az elején lehetett sejteni, hogy Sugár ilyen sokra viheti?
Sugi kos csillagjegyű, ami hozza magával, hogy nagyon szeret küzdeni és nagyon erős akaratú. Ezek a képességek már gyerekkorában is megmutatkoztak. Pár hónapos edzésre járás után Dávid Laci, Sugi edzője jelezte, hogy nagyon ügyes kislány, rendkívül figyelmes és nagyon jó vele dolgozni. Már az első versenyei óta érmeket hoz haza. Egyik alkalommal, amikor Derecskén volt utánpótlás-viadal – nekünk az első verseny volt, amire elmentünk -, három korosztályban is érmet szerzett (két aranyat és egy ezüstöt). Persze, a versenyek közben anyukája annyira izgult, hogy majdnem eltörte az ujjaimat…
Ha megnézzük a mérleg két serpenyőjét, akkor a lemondásból vagy sikerből volt több eddig?
Sikerből bőven volt eddig. Egy idő után annyi kupa és érem gyűlt fel, hogy mikor versenyek után hazajött, mondogattam is neki, többet ne hozzon, mert már nem tudjuk hova tenni… A lemondás része az, amit nem lehet megúszni, persze ez Sugi számára is és számunkra is önként vállalt feladat, és mindent megteszünk, ami szükséges. Néha elgondolkozom rajta, hogyan bírja ezt a nagy terhelést, amit meg kell tenni azért nap mint nap, hogy részese lehessen a magyar női kardválogatottnak. Minden héten van nyolc edzése, ezek mellett sportpszichológushoz, dietetikushoz kell járnia. Debreceniként neki ugyanúgy hetente kétszer Budapesten van tréningje, mint a többi válogatottnak, ehhez hajnalban el kell indulnia. Egész nap odavan, kimarad az iskolából, nagyon sok tanulnivalót kell pótolnia, és a hétvégéi is a versenyekről szólnak. A napi, heti feladatok mellett családilag minden eseményt, ünnepet ezekhez a programokhoz kell igazítanunk. A családi nyaralásokat is az edzőtáborok és felkészülési időszakok határozzák meg. Szóval ezt csak úgy lehet bírni, hogyha az ember szereti, nagyon szereti azt, amit csinál.
Mit vársz az olimpiai szerepléstől?
Az olimpia kapcsán én szülőként annyit várok – ha valóban ott lesz a csapatban -, hogy nagyon szép élmény legyen Suginak. Szeretném, ha elégedett lenne magával és a vívásával. Ez egy nagyon különleges lehetőség, amely keveseknek adatik meg, élvezze minden percét!
(Tamás Nándor)
Fotók: FB, Interfencing Debrecen SC
Hozzászólások