Göltl Viktor a WHC Csoport ügyvezetője sűrűn fordul meg Debrecenben, ugyanis a város gazdasági fejlődése miatt egyre több olyan rendezvény és esemény van, amelyen szakmai előadást tart vagy kerekasztal-beszélgetésben vesz részt. Az egyik ilyen alkalommal sikerült leülni vele néhány perc erejéig, hogy a munkaerőpiac aktualitásairól és a cívisváros sajátosságairól kérdezzem. Interjú.
Van egy olyan közbeszéd, hogy a Z generációs fiatalok hozzáállása a munkához nem szimplán másabb, hanem merőben eltérő a korábban alapvetőnek tartott dolgokban is. Ennek mennyire van valóságalapja?
A Z generációs fiatalok munkához való hozzáállása más, mint a korábbi generációké, hiszen ők egy olyan társadalmi és gazdasági környezetbe születtek bele, ahol egyszerűen több lehetőség adott számukra. Gyerekkoruktól kezdve azt látták, hogy sokkal több esélyük van a világban, amely hozzáállás tetten érhető már az iskolai éveik alatt is. Napjainkban egy Z generációs fiatal nyugodtan gondolhatja úgy, hogy a középiskola elvégzése után Franciaországba vagy Németországba megy továbbtanulni, hisz erre minden lehetősége megvan. Korábbi generációknál ez az opció eleve meg sem volt, így amikor az ő életükben elérkezett az idő, örültek annak, ha munkát szereztek és nem kellett munkanélküliként tengődniük. Nem volt választék, egy lehetőség volt és az vagy kellett, vagy nem kellett. Ezzel szemben a Z generáció – amikor tíz lehetősége is akad – számára egy munka csak egy a tízből. Egyértelműen más a mai fiatalok hozzáállása a munkához, dehát a világ is más.
Emellett pedig ott van a digitalizáció is, ami szintén közrejátszhat.
Természetesen. Ott van a digitalizáció, az internet és a távoli elérés. Egy Z generációs leül egy társa mellé a padba és ahelyett, hogy beszélgetnének, Messengeren, Viberen vagy TikTok-on chatelnek. Ez a fajta technológia a korábbi generációk számára nem állt rendelkezésre. Ha én beszélni akartam az édesanyámmal, nem tudtam csak úgy felhívni, meg kellett szerveznem, hogy mikor tudom meglátogatni, azután pedig vonatra kellett szállnom vagy autóba ülnöm és elmenni hozzá. Ez egy egyszerű bizonyítéka annak, hogy mennyire más dinamikák érik a mai fiatalokat, mint a korábbi generációkat.
Milyen általános munkaerőpiaci trendek jellemzőek a világon és Magyarországon? Van-e közöttünk és más országok között markáns eltérés?
Igazából nincs, bár ez attól függ, hogy a világ országai alatt mit értünk. Ha a fejlett gazdasági környezettel rendelkező nemzeteket hasonlítjuk egymáshoz, akkor Magyarországon ma az élet hasonló, mint Németországban, Belgiumban, az USA-ban vagy Kanadában. Ezalatt nem a béreket értem, hanem azt, hogy mindenhol vannak munkahelyek, ahová be kell járni vagy lehet home office-ban is dolgozni. Egy autógyár Németországban nagyjából ugyanúgy néz ki, mint Magyarországon: hasonló berendezésekkel van felszerelve, ugyanazokkal a munkafolyamatokkal működik. Azáltal, hogy mi Magyarországon egy uniós tagállamban élünk, meglehetősen jók a körülményeink egy ázsiai vagy egy afrikai mélyszegénységben élőhöz képest. Mindezek mellett azt tudom mondani, hogy a különbségek észrevehetőek a bérekben vagy a munkaidőszabályokban. Az viszont, hogy milyen a munkakörnyezet, egy magyarországi cégnél vagy egy tőlünk kicsit nyugatabbra lévő osztráknál például, szinte 90%-ban ugyanaz.
Az előbb említetted a home office-t. A koronavírus-járvány idején ez a jelenség kikerülhetetlen és gyakori volt, manapság azonban érezhető, hogy a cégek igyekeznek minél jobban visszafordítani. Ennek milyen okai lehetnek?
Ahogy mondtad, a home office valóban kényszer volt, ami alapvetően nem baj, hogy megtörtént, mert kiderült sok munkakörről és munkáltatóról, hogy így is tud működni. Jelenleg az esetek nagy többségében a munkáltatók azért szeretnének ebből visszatáncolni, hogy kiküszöböljék az interperszonális kapcsolatok megszűnését. Az otthonról végzett munka magával hozta a motivációs kérdéseket és a vezető-beosztott közötti viszony nehézségeit is. Ezek miatt láthatja úgy a munkáltatók egy része, hogy a home office előtti világ jobb volt: akkor még minden nap tudott találkozni a kollégáival, akikkel rövid megbeszélés után munkához is tudtak kezdeni. Ezzel ellentétben a home office-nál nem látják egymást az emberek és az időbeosztásuk is teljesen felborul, ez pedig az elvégzett munkán is meglátszódhat. Továbbmegyek: vegyünk egy gyári környezetet, ahol dolgozik összesen 200 ember. Abból húsz fehérgalléros irodista, 180 ember pedig a gépek mellett dolgozik. Az utóbbiak munkáját nem lehet home office-ban végezni tehát a 20 irodista se legyen home office-ban, mert ha így lenne, akkor az a vállalaton belül nem venné ki jól magát. Leginkább ezek a felsorolt dinamikák azok, amik most mozgatják a home office kérdését. Azonban az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak olyan munkakörök, ahol nagyon is jól működik a home office és nem kell ahhoz ragaszkodni, hogy összejárjanak az emberek. Azáltal, hogy a munkáltatónak nem kell magas költségen irodát bérelnie, még jól is járhat anyagilag. Előfordulhat például, hogy ennek a pénznek egy részét béremelésre tudják költeni, és vígan dolgozik a munkavállaló otthonról, magasabb fizetésért, a munkáltató pedig csökkentette az összköltségét és így is hatékonyan tud tovább működni.
Beszéljünk egy kicsit Debrecenről! Az elmúlt pár évben speciális helyzetbe került a város és mindenki látja, hogy ez radikális változásokat hoz a munkaerőpiacon is. Melyek a legnagyobb kihívások jelenleg?
Hadd kezdjem azzal, hogy én személy szerint irigylem Debrecent. Mivel győri vagyok és a hetvenes években születtem, volt lehetőségem végignézni, hogy az Audi megjelenése Győrben micsoda fellendülést hozott a városnak. Debrecenben jelenleg több ilyen fejlesztés is zajlik és biztos vagyok benne, hogy ez a lakosságnak nagyon jót fog tenni a következő évtizedekben. A növekvő iparűzési adóbevételek infrastruktúra-fejlesztéshez vezetnek majd, ami jobb színházat, több óvodát és bölcsödét, jobb közállapotokat és utakat, valamint több sportolási lehetőséget jelenthet. Elsőként ezt érdemes látni ahelyett, hogy az emberek hagyják a félelmeiket eluralkodni magukon. Szerintem irigylésre méltó helyen van az, aki itt él Debrecenben.
Mindemellett Debrecen egyetemváros, ahol nagyon színvonalas, tízezres nagyságrendű hallgatói képzés zajlik, ahol, ha jól tudom, körülbelül 20-25 százalék a külföldi hallgatók aránya. Ez azt jelenti, hogy a Debrecenben élő magyar embereknek már nem olyan nagy megütközés, ha látnak egy külföldi származású diákot. Egy ilyen városi környezetben, ahol már eleve az egyetem miatt sok évtizede vannak külföldiek, nem szabadna, hogy a magyar emberekben kérdés legyen, hogyha érkezik még néhány külföldi munkavállaló. Ez olyan mintha azt feltételeznénk, hogy pár év múlva ötezer diák helyett már nyolcezer vagy tízezer diák jön majd. Ők nem diákok, hanem munkavállalók, de ahogy a diáknak az a dolga, hogy az egyetemre járjon tanulni, a munkavállalónak az lesz a dolga, hogy a munkahelyére járjon és ott töltse az idejének nagy részét. Ezektől a típusú problémáktól úgy gondolom nem kell tartania a debrecenieknek.
Visszatérve a munkaerőpiaci kihívásokra, valószínűleg létszámra nem vagyunk meg. Tehát ha a debreceni beruházásoknak a munkaerő-igénye összességében mondjuk húszezer ember – itt hozzáteszem, hogy a húszezer az nem úgy van, hogy holnapután kell felvenni ennyi embert, hanem itt évekről beszélünk – és Debrecenben mondjuk csak négyezer munkakereső van, akkor matematikailag tizenhatezer ember hiányozna a szükséges létszámhoz. Ha Hajdú-Bihar vármegyében van tizenötezer munkanélküli, akkor mind a tizenötezernek munkába kellene állnia és még mindig hiányzik ötezer ember. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében van huszonkétezer munkanélküli, Borsodban körülbelül húszezer, így ezekből a számokból tudnának dolgozni. Ellenben ilyenkor mondhatják egyesek azt, hogy „dehát ezeknek az embereknek a fele már inaktív és meg sincs a szükséges végzettsége” – ezzel pedig teljesen egyet tudok érteni. Alapvetően ez is okozza a feszültséget abban, hogy milyen munkavállalók, hányan és honnan jönnek majd dolgozni Debrecenbe. Nem csak darabszámra kell meglegyenek a munkavállalók, hanem megfelelő végzettségű és tudású emberek kellenek ezekre a munkahelyekre. Hiába van négyezer munkanélküli a városban, hogyha abból csak egy ember rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal. Jelenleg ez a helyzet cívisvárosban, de úgy gondolom ezt a problémát nem holnap kell megoldani, hanem a következő években és véleményem szerint meg is fog oldódni. Akinek vállalkozóként valamilyen szolgáltatásra vagy termékre van ötlete, az csapjon le a lehetőségre, hiszen soha jobb alkalma nem lesz rá Debrecenben, mint most!
Hozzászólások