A megdöbbenést – ahogy például az Ernelláék Farkaséknál, vagy a Kálmán-nap című Hajdu-rendezés kapcsán is – a miliő is elősegítette: ezúttal a debreceni teátrum Horváth Árpád Stúdiószínháza lett lakásszínházzá alakítva, hogy tényleg, szó szerint az orrunk előtt játszódjék három középkorú pár egymással összefüggő, mégis külön-külön, önmagukban is megrendítő története.
Amint az hamar kiderül az előadásból, a párok férfi tagjai gyerekkoruk óta barátok, s ez a „kapocs” teszi lehetővé, hogy a három páros életébe – amely a széthullás három különböző stációját képviseli – egyéni és általános szinten is betekintést nyerjünk. Tehát figyelhetünk külön-külön is ezekre a párokra, de a sorsukból – az összefonódásuk miatt – a társadalmunk jelen állapotára is vonhatunk le, mégpedig igen súlyos következményeket.
A szomorú esemény, vagyis az egyik, szintén gyerekkori barát temetése után Andriséknál (Hajdu Szabolcs) összegyűlő kompánia férfi tagjainak szétesettségét látva azonnal megállapíthatjuk, hogy melyikőjüknek van a legnagyobb esélye a most sírba tett barátot a leghamarabb követni. Annak az elnézést a kifejezésért, de egyfelől „kőbunkó”, másfelől faék egyszerűségű Rajmundnak (Gelányi Imre hátborzongató alakításában), aki különböző veszélyes gyógyszerkísérleteknek teszi ki magát, hogy ebből tegyen szert némi pénzre a maga, és ahogy rá jellemző módon ő mondja, a „csaja”, Csibi (Tankó Erika) számára. Miközben – az orvosi tiltás ellenére – keményen iszik és dohányzik. A széthullás köztes állapota Árpádé (Szabó Domokos), aki még viszonylag rendezettnek tűnik, ám amint az kiderül, súlyos adósságokkal küzd. A leginkább összeszedettnek a férfiak közül András tűnik, de hiába a látszat, hiszen ő pedig épp most készül – a hazai reménytelen helyzetet orvoslandó – Mexikóba költözni.
A három egyéni, ugyanakkor a társadalom állapotát is tükröző férfi-szétesettséghez pedig három, szintén különböző mértékben, a párjukkal azonos fokon széthullott nő is tartozik, akik ebben a kiváló arányérzékről tanulságot tevő rendezésben mintegy tükrei a hozzájuk tartozó férfiaknak. S ezt a három színművésznő játéka egytől egyig kiválóan vissza is adja. A legdurvább helyzetben egyértelműen Rajmund párja, Csibi van, hiszen ő az a nő, aki már nemcsak lelki, de testi szinten is áldozata a párja brutális gondolkodásmódjának, ahogy András párja, Zsuzsi (Török-Illyés Orsolya) fogalmaz: az „idejétmúlt férfivilágot” képviselő személyiségének. A Csibit megformáló Tankó Erika folyamatosan görnyedt testtartása tükrözi annak a párjának behódoló, annak kénye-kedvét leső, önmaga személyiségét teljesen háttérbe szorító, s ezáltal el is veszítő „lénynek” a magatartását, aki, ha csak egy kicsit is ellent mer állni a párjának, azonnal kap egy „karcsavarást”.
Árpi párja, Nóri (Tóth Orsi), ahogyan a párja is, köztes helyzetben van: arra még van ereje, hogy kikérje magának Rajmund viselkedését, de Árpi értelmetlen költekezéseivel szemben teljesen tehetetlen. Folyamatos rosszullétei is ezt a köztes helyzetét tükrözik: nem lehet eldönteni, hogy önmaga tehetetlenségét utálja-e ebben a helyzetben jobban, vagy Árpit, s minden egyes testi, nyilvánvalóan pszichoszomatikus tünete ezt a feloldhatatlan helyzetet szimbolizálja.
De a legérdekesebb talán András – a még reményekkel teli András – partnere, Zsuzsi. Aki megtagadja a Mexikóba utazást, mert rájön, hogy az Andrással együtt töltött húsz év „kuka”, s nem hisz a párjának, nem hisz abban, hogy Mexikóban bármit is újra tudnának kezdeni. S ő még azon az önállósági fokon áll, ahol – az egyik legerősebb jelenetben – nem hagyja, hogy András kezet emeljen rá.
Hogy vajon meddig terjedhet a nők autonómiája az egyébként magukat macsóknak beállító, de valójában tehetetlen, szétesett férfiak mellett? – erről is szól az előadás. Meg a macsósághoz „hozzátartozó” ostoba magyarkodásról, a „kiben hány százalék a magyar?”-kérdéséről, az ingyenélés abszurditásáról, valamint az újrakezdés, a mindenfajta újrakezdés lehetetlenségéről. De hangsúlyozom: véleményem szerint legfőképp a nő és férfi közötti, a 21. századra sajnálatos módon még mindig fennmaradt alá-fölé rendeltség félelmetes helyzeteket eredményező mivoltáról. Ahol aztán Zsuzsi sorsa se úgy alakul, ahogyan azt a büszkének látszó kiállása után vártuk volna…
Akinek mindezek alapján felkeltettem az érdeklődését Hajdu Szabolcsék legújabb darabja iránt, az 2020 január közepén még megnézheti az Egy százalék indián című produkciót a Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában.
Az alkotók:
Játsszák: Tankó Erika, Tóth Orsi, Török-Illyés Orsolya, Gelányi Imre, Hajdu Szabolcs, Szabó Domokos.
Rendezőasszisztens: Rezek Bori
Hang/Zene: Vereb Szabolcs
Fény: Bántó Csaba
Produkciós vezető: Eszes Fruzsina
Írta és rendezte: Hajdu Szabolcs
Gyürky Katalin
Hozzászólások