A hagyományaihoz híven, a tanév utolsó tanítási napját követő szombaton, azaz 2018. június 16-án tartotta meg, immár 35. alkalommal a debreceni Ady Endre Gimnázium ADYÁK címmel a tanévzáró gálaműsorát a Csokonai Színház nagyszínpadán. Az impozáns, több mint négy órás előadás-sorozaton nemcsak a tanárok, a szülők és hozzátartozók, hanem a Debreceni Tankerületi Központ igazgatója, Pappné Gyulai Katalin is részt vett.
Mint a nagylélegzetű színházi előadások, az ADYÁK is több, mégpedig három felvonással várta az érdeklődő nézőit, melyet nem más, mint az egykori adys diák, a ma már országosan ismert színművész, Kálloy Molnár Péter Ady–indulójának eléneklése, valamint a drámatagozatosok egyik kedvenc tanára, a Csokonai Színház Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes művésze, Csikos Sándor Góg és Magóg-szavalata vezetett fel. Ezt követően előbb két végzős, majd tőlük a „stafétát” átvéve, két 11-es diák ügyes és frappáns konferálása, valamint a Bögös Attila zenekarvezető tanár koordinálta, erre az estére összeállt alkalmi együttes folyamatos zenei kísérete mellett minden egyes felvonásban nem csak, hogy az összes műfajban – énekben, táncban, versmondásban, prózában – képviseltették magukat a diákok, hanem mindhárom rész a „drámások” rendkívüli felkészültsége és tehetsége révén olyasfajta meglepetéseket is tartogatott, amelyek mind a jelenlévők, mind pedig a szereplők számára, azt gondolom, felejthetetlen élményt nyújtottak.
Az I. felvonás első, „Most kezdtelek szeretni…” című részének főleg Reményik Sándor verseire, valamint népdalokra és néptáncra épülő csokrát például a Felszállott a páva című országos tehetségkutató verseny kategóriagyőztes, erre az alkalomra meghívott Pendely együttese is színesítette, melynek tagjai Sáriné Szebenyi Judit és Tóth Lilla tanárnők felkészítése és a gálán való jelenléte mellett, valamint az adys diákok Kalotaszegi legényese és Dél–dunántúli csárdása „közepette” Magyarbődi népdalcsokrot adtak elő. Hogy azután a bentlakásos iskolai létbe való „fájdalmas” beletörődés gyönyörű példájaként az Abigélből is láthassunk egy színpadi jelenetet, ahol a diákok mellett a felnőtt szerepeket Csikos Sándor és Bakota Árpád színművészek vállalták magukra, majd pedig a „debreceniséget” Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének részletein keresztül a 11. d. osztályos lányok tolmácsolásában érzékeljük. De az I. felvonás talán leghatásosabb produkcióját a végén felcsendülő „Dúdold el”-blokk utolsó előtti száma jelentette, amikor is Vajóczky Virág Szabó Zsófia és Fazekas László tánckísérete mellett úgy adta elő Presser Gábor és Sztevanovity Dusán klasszikusát, a Játssz még!-et, hogy a hangjába minden jelenlévő beleborzongott…
A 35. ADYÁK-gálának kétségtelenül a II. felvonása képezte a legtöbb „hivatalos”, azaz díjátadóval és az elért eredmények ismertetésével tarkított részét. Rögtön a felvonás kezdetén ugyanis – szintén egy régi hagyomány kedves perceiként – Rózsavölgyi Gábor igazgató úr immár tizenhatodik alkalommal adta át az arra a kollégák szavazatai alapján érdemesnek ítélt tanárnak az úgynevezett Ady-gyűrűt. A kitüntetést 2002-ben alapította Rózsavölgyi Gábor, s az azóta minden évben gazdára találó gyűrű most Kerekes Ritát illette, aki több mint egy évtizede tanít az Ady Gimnáziumban, jelenleg egy most végzős drámás osztály osztályfőnökeként, amely „csapat” rendkívül magas, 4,42-es átlaggal zárta a tanévet. De a tanárnő nemcsak remek osztályfőnök, hanem – ahogyan azt a gála kivetítőjén egy rövid bejátszás erejéig láthattuk – kiváló karvezető is, aki számtalan e tárgykörben elnyert díjat és kitüntetést tudhat magáénak. Az Ady-gyűrű átadása után pedig megtörtént az a bizonyos „stafétaátadás” is, hiszen a II. felvonás első részében a színpadot a végzős diákok foglalták el, azaz az eddig konferáló két 12. osztályos diák is szereplővé avanzsált, s produkciójukat ily módon már a helyükre lépő 11. osztályos bemondók vezették fel. A végzősök „Eljött az óra” című blokkjukban szintén minden műfajban megmutatták magukat, volt itt részlet Karinthy Frigyestől, Kosztolányi Dezsőtől és Osztrovszkijtól is, ám a legnagyobb figyelem mégis kétség kívül arra a három végzősre, illetve az ő produkciójukra hárult, akik – tudtuk meg a konferansziéktól – felvételt nyertek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Jövőre Kanyó Kata, Mechle Christian és Szécsi Bence már fővárosi színészpalántaként próbál szerencsét, most azonban még itt, a debreceni Csokonai Színház színpadán mutatta meg rátermettségét és tehetségét a nézőknek. Kanyó Kata szívbemarkolóan adta elő Arany János Zách Klára című balladáját, Szécsi Bence József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét, Mechle Christian pedig úgy énekelte el Varga Miklós szerezte Európa című számot, hogy szem nem maradt szárazon… A végzősök blokkja után a fiatalabbak, az „utánpótlás” a „Bizsereg a talpam”- résszel pedig nyilvánvalóvá tette: jövőre sem kell nagyon aggódnunk a színművészetire felvételizőkért…
A III., egyben utolsó felvonás sem hagyott bennünket meglepetések nélkül. Itt mindenképpen kiemelendőnek tartom a Shakespeare műveiből összeállított blokkot, melyben a 9-es, 10-es és 11-es diákok a Tévedések vígjátéka, a Rómeó és Júlia vagy a Szentivánéji álom egy-egy kiragadott részletének előadásával bizonyították: mind a tragédiához, mind pedig a komédiához van és lesz érzékük, hogy azután a vígjátékot még frivolabbá, még pikánsabbá, helyenként bohózatba illővé változtassák az ezt követő zenés produkciók, például a végzős Domokos Éva feledhetetlen Tibi-tangója.
A III. felvonás „Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”- blokkjának címe már sejtette velünk: az utolsó, össznépi, minden diákot és minden nekik segítő, őket felkészítő tanárt a színpadra szólító produkció nem más, mint a Geszti Péter- Dés László- Grecsó Krisztián szerezte Mi vagyunk a grund című dal előadása lesz. A dal éneklése közben, ha azt hittük, hogy az eddigi hangulatot és a taps erősségét már nem lehet fokozni, akkor tévedtünk. „Felrobbant” előadás közben a színpad, a nézők közül pedig volt, aki állva tapsolt. Majd a diákok egy-egy virágcsokorral köszöntötték és köszönték meg tanáraiknak mindazt az áldozatos munkát, amit a gála létrejötte érdekében végeztek. Csokor illette Csikos Sándort, Mészáros Ibolyát, Mercs Angélát, Lakó Zsigmondot, Bögös Attilát, Olasz Szabó Somát, Jóna Szabolcsot, Bagossi Editet, de a legnagyobb csokor és hozzá a legnagyobb ölelés a három immáron felvett színművészetis diák „tolmácsolásában” Várhalmi Ilonának, azaz „Cila néninek” járt, akiben az egész este rendezőjét (is) tisztelhetjük. Annak az estének a megrendezését és összeállítását köszönhetjük neki, amely, mint a magyar népmeséket magába foglaló könyv, nem kevesebb, mint hetvenhét(!) rendkívül magas színvonalú művészi produkciót tartalmazott.
Gyürky Katalin
Hozzászólások