Szeretetéhes, reménnyel teli állatok és jó emberek, akik gondoskodnak róluk. Ezt láttuk, amikor kilátogattunk a Bodolai Ferenc Add a Mancsod Alapítvány menhelyére. Van egyfajta érzés, ami ilyenkor szinte azonnal rámtör: hazavinni az összeset. Ezt érezte Gombos Klára és Csige Alexandra is, egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy hosszú távon nem tudnak minden kis négylábúnak menedéket adni. Ekkor jött az alapítvány gondolata, amit 2018 augusztusában létre is hoztak.
Hogyan találkoztatok és hogyan jött a közös gondolat az alapítvány létrehozásáról?
Gombos Klára: Alexandrával négy éve kezdődött a kapcsolatunk egy reptéri mentés során, ami után elég sokan kerestek meg bennünket. Többek között ennek hatására döntöttünk úgy, hogy muszáj valami alapítványi hátteret is biztosítani ennek. Addig haza vittük az állatokat, de egy idő után már nem tudtuk elhelyezni őket az otthonainkban, így megalakult a kis menhelyünk.
Jelenleg is sokan vagytok, minden kennelnek van lakója. Hogyan telnek a mindennapjaitok?
Csige Alexandra: Minden nap úgy indul, hogy itt kezdünk, gyógyszerezünk, kitakarítunk. Innen ebrendészeti telepekre járunk, esetleg utcára, hogyha valaki, valahol talál egy kutyát, majd chipet olvasunk, esetleg állatorvoshoz szállítjuk az állatot, ha úgy látjuk, hogy ellátásra szorul. Aztán vissza ide, délután sétáltatunk, gyógyszerezünk, kitakarítunk körülöttük. Esetleg itt fogadunk állatokat, ha valaki ide hozza vagy el szeretne vinni.
Ha valaki örökbe szeretne fogadni Tőletek, annak milyen menete van?
Csige Alexanda: Az örökbefogadás mindig egy bemutatkozó levéllel kezdődik. Ha van egy számukra szimpatikus kutya, akkor a kutyának címezve várjuk a levelet, amelyben lerírja: ki, hogyan, milyen feltételeket tud biztosítani a számára. Ha ez nekünk is és a kutya igényeinek is megfelel, akkor telefonon felvesszük vele a kapcsolatot. Szeretjük, ha kilátogatnak ide az adott kutyához az emberek, megismerkednek vele és, ha továbbra is szimpatikus, minden rendben van, akkor egy örökbefogadói szerződés aláírásával elvihetik a kutyát.
Mennyire népszerű szerinted az örökbefogadás jelenleg?
Csige Alexandra: Egyre népszerűbb az örökbefogadás. Én úgy látom, hogy már inkább ez a jellemzőbb, mint az, hogy vásárolnak. Hatalmas változás volt az elmúlt pár évben. Többen jönnek, többen szeretnének, többen felelősen tartanának most már kutyát. Mi pedig ezt nagyon szeretjük.
Mit tapasztaltatok már így az évek során, egyre több bejelntés érkezik hozzátok?
Gombos Klára: Már most egyre több a megkeresés is, egyre többen kérnek segítséget. Eddig szerintem kevesebben merték bejelenteni mondjuk a rossz tartási körülményeket. A gyepmesteri telepek fogalma is szerintem egyre felkapottabb lett és egyre többen visznek be kutyákat az ilyen telepekre is. Nagy szükség van az innen való kihozatalokra is. Hozzánk is utcáról, rossz tartási körülményekből és gyepmesteri telepekről kerülnek be az állatok.
Mekkora szükség van az önkéntesek segítségére?
Gombos Klára: Önkéntesre mindig nagy szükségünk van. Van két állandó önkéntesünk, ők a rehabilitációban nagyon sokat segítenek nekünk. Ezen felül szoktunk segítséget kérni fotózásokhoz vagy pedig a nagyobb pakolásokhoz. Sétáltató napokat szervezünk szombatonként délelőtt 10 órától délután 14 óráig. Előzetes egyeztetés után persze bármikor tudunk alkalmazkodni. Fontos a kutyáink lemozgatása, ilyenkor tudjuk igazán a kenneleket is kitakarítani, fertőtleníteni.
A menhelyi állatok számára mekkora jelentőséggel bír az, ha befogadja őket egy család és gondoskodnak róluk?
Gombos Klára: Az ideiglenes befogadás nekünk hatalmas segítség, mivel vannak esetek, amikor egy lelkileg összetört, vagy egy beteg állatot kell behoznunk a menhelyre 60-80 állat közé, ahol nem kap annyi figyelmet. Ha bekerül egy családhoz például egy vad cicus, aki csapdázva volt, akkor napokon belül nagyon szépen nyit az ember felé. Vagy a kutyák esetében is, ha nem úgy szoktak hozzá például a simogatáshoz, hatalmas segítség, ha befogadják és rehabilitálni tudják a kis lelküket. Nekünk az ideiglenes befogadás is óriási segítség. Mi tudunk segíteni mindenben, almot viszünk, eledelt viszünk, álljuk a felmerülő költségeket, csak bekerülhessenek egy sterilebb környzetbe, ahol szeretetet tudnak kapni.
Én bátran buzdítok mindenkit arra, hogy jöjjenek ki, találkozzanak velük, hiszen nem rosszak ők.
Antal Zsófi önkéntesként egy éve vesz részt a menhely és az állatok életében, gondozásában, illetve a jutalmazás alapú erőszakmentes tréning alkalmazásával segít a kutyáknak abban, hogy a természetes viselkedésüket megélhessék a kennelen kívül is.
Antal Zsófi: Nekem otthon nem lehet kutyám, nincsenek meg azok a körülmények, amiket meg tudnék teremteni számukra, viszont szerettem volna kutyák közelében lenni. Ezek a kutyák gazdátlanok és arra a törődésre, emberi szeretetre vágynak, amit meg tudok adni nekik. Nagyon jó alkalom ez arra, hogy itt tudjam kiélni a kutyák iránti szeretetemet.
Mit üzennél az embereknek, miért jó és fontos önkéntesnek lenni?
Antal Zsófi: Rengeteg szeretetet kapnak a kutyáinktól, akik csak arra vágynak, hogy közös pillanatokat éljünk meg együtt. Nagyon gyorsan kialakul a kötődés. Látni a kutyák arcán az örömöt, amikor megérkezel és tudja, hogy hozzá jöttél. Sokkal mélyebben bele lehet látni az érzelmi világukba. Sokkal többet tudnak nyújtani, mint némelyik ember.
Hozzászólások